A Gyöngyösi Fiatalok a Közösségért díj idei kitüntetettje Szabó Bence története nem harsány sikersztori. Inkább csendes, következetes jelenlét. Egy fiatalemberé, aki bárhol jár a világban, elmondja: Magyarországon van egy város, melynek a nevét a külföldieknek talán nehéz kimondaniuk – de annál könnyebb szeretni. Ez a város pedig nem más, mint Gyöngyös, vagyis, ahogy már sokan ismerik: „Pearly.”
Szabó Bence,. Huszonhét évesen már több országban élt és dolgozott, önkormányzatok ajtaján kopogtatott Svédországban, tanácsadóként foglalkozott az Európai Unió működésével és Magyarország nemzetközi kapcsolataival – de bárhol jár is, egy dolgot biztosan megemlít: ő bizony „Pearlyből”, azaz Gyöngyösről jött.
„Itt tanultam meg angolul – innen indult minden”
Amikor arról kérdezem, hogy pontosan miért is kaptad meg a Gyöngyösi Fiatalok a Közösségért díjat Bence nem habozik: számára a történet az angol nyelvvel kezdődött. „Gyöngyösön és Gyöngyössolymoson tanultam meg angolul, a Vármegyeház téren szereztem meg a felsőfokú nyelvvizsgámat még tizennégy évesen. Azt gondolom ekkor és innen indult minden” – mondja, és az is kiderül, hogy a nyelvtudás nem maradt puszta készség, sokkal inkább eszközzé vált.
„Amikor csak alkalmam adódott rá, mindenkivel angolul beszéltem, éljen az illető a világ bármely táján. Egy ponton mindig elhangzott a kérdés, hogy honnan származom. Ilyenkor elmondtam, hogy Gyöngyös a szülővárosom. Miután a város nevét a külföldieknek nem könnyű kiejteni, ezért gyakran úgy magyaráztam el, hogy a város elnevezésében a gyöngy szó, szerepel, ami angolul ‘pearly’. Így később én lettem az a srác, aki Pearlyből érkezett.”
A történet itt válik igazán személyessé. Mert Bence nem csupán bemutatkozott – képviselt is. Tudatosan törekedett arra, hogy Magyarország ne kizárólag Budapestet jelentse a nemzetközi térben. „Mindig örültem, ha úgy maradtam meg valakiben: Bence, aki Pearlyről jött.”
A folklórfesztiválok adták a kezdeti inspirációt
„Tizennégy-tizenöt éves voltam, amikor a gyöngyösi folklórfesztiváltok alkalmával a város megtelt külföldi táncosokkal, akik Indonéziából, Kanadából, Dél-Amerikából és Európa különböző országaiból érkeztek. Ekkor éreztem először igazán, milyen jó érzéssel tölt el, amikor arról mesélhetek, mennyire fantasztikus hely ez a város.”
Ezeknek a beszélgetéseknek gyakran egészen prózai elemei voltak; ilyen például egy fagyi, ami Bence szerint Gyöngyösön a legfinomabb, itt is a Kossuth utcában vagy a Fő téren. „Lehet, hogy költői túlzás, de valóban úgy gondolom, hogy Gyöngyösön ettem életem legfinomabb fagylaltjait. Talán ehhez az élményhez az is hozzájárul, hogy amikor gyermekként atletizáltam, az edzések után édesapámtól mindig egy fagyi volt a jutalom. Leginkább ezt az élményt igyekeztem átadni az idelátogatóknak.”
Az élményközpontú városbemutatás később tudatos gyakorlattá vált. Bence egyetemistaként, majd munkája során számos országban járt főként csereprogramok keretében és különféle szakmai utakon. Ilyenkor, amikor csak tehette, külföldi barátait, kollégáit meghívta Gyöngyösre, mondván itt annyi látnivaló és érdekesség van, így volt a programban zsinagóga-látogatás, kirándulás a Mátrában és a Sár-hegyen, sportolás, lángosozás vagy egy mátrai borzaskás ebéd.
„Bárki másnak, aki külföldi vendéget fogad, Budapest adná magát, de számomra Magyarország elsősorban Gyöngyöshöz kötődik. Soha nem éreztem, hogy ez a város kevesebb lenne, mint bármelyik másik település. Sőt, sokkal autentikusabb élményt tudtam adni itt a vendégeimnek.”
A lehetőség egyúttal felelősség is
Amikor Bence megtudta, hogy felterjesztették a díjra, bevallása szerint nagyon meglepődött, és hálás azért, mert gondoltak rá. Az elismerés számára nem lezárás, hanem sokkal inkább kezdet.
„Már korábban is sokat beszélgettünk otthon arról, hogyan lehetne Gyöngyös nemzetközi profilját fejleszteni. Amikor jött a telefon, hogy nekem ítélték a díjat, azt éreztem: itt a lehetőség, hogy akár formális körülmények között tegyek a városért.”
A lehetőség azonban egyúttal felelősség is, ám a 27 éves fiatalemberre még magánemberként és szakemberként is rengeteg egyéb feladat vár. Addig is, amíg karriert épít és családot alapít, a közgazdász végzettségű, jelenleg joghallgató Bence az elmúlt években tanácsadóként és kutatóként vállalati és kormányzati területen szerzett tapasztalatait továbbra is kamatoztatja a város érdekében.
Munkájának középpontjában eddig az Európai Unió működése és Magyarország nemzetközi kapcsolatai voltak, ami egyebek között érintette a védelmi ipart és a kutatás-fejlesztést is. A szakmai úton azonban konkrét városdiplomáciai tapasztalatokat is szerzett.
„Egyebek között megfordultam Svédországban és az Egyesült Államokban is, és ha lehetőségem volt rá, felkerestem a polgármestereket is, hogy tanuljak tőlük, és megkérdeztem tőlük, lenne-e kedvük testvérvárosi kapcsolatot kialakítani Gyöngyössel. Kezet ráztunk, névjegykártyát cseréltünk. Hogy mindennek milyen hozadéka lesz nem, tudom, de egy biztos, már tudják, hogy létezünk, és, hogy hol vagyunk a térképen. Gyöngyösön sok tehetséges, nyelveket beszélő fiatal van. Egy jól szervezett csereprogram nemcsak a város hírnevét vinné tovább, hanem valódi fejlődési lehetőséget adna.”
Ajtókon kopogtatni – addig, amíg kinyílnak
Bence jelenleg Budapesten él, és mivel párja Belgiumban dolgozik, így mindketten kétlaki életet élnek, de miután Gyöngyös csak egy óra autóval a fővárostól, havonta többször is hazalátogat, hogy találkozzon a szüleivel és a barátaival.
A város külkapcsolati lehetőségeiről már voltak Bencének informális beszélgetési, egyeztetései, hiszen édesanyja a Gyöngyös Város Barátinak Köre révén részt vett a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában, egyebek között a kézdivásárhelyi együttműködésben, ahol a hagyományőrzés volt a fő kapcsolódási pont.
„A nagyobb tervek azonban még tervezőasztalon vannak, hiszen nincs mandátumom, így hivatalos tárgyalásokat nem folytathatok, de a cél egyértelműen a lehetőségek és beruházások megteremtése. De egy kapocs lehetek annak érdekében, hogy az ajtók megnyíljanak. És, miután szeretek ajtókon kopogtatni, én addig kopogtatok, amíg nem adnak Gyöngyösnek új lehetőségeket.”
Otthonom, a Mátra, mindig visszavár
A beszélgetés végén Bence arra a kérdésre, hogy a Gyöngyösi Fiatalok a Közösségért díj legfrissebb kitüntetettjeként milyen hasznos tanácsot adna a kortársainak és a fiatalabb generáció tagjainak, így válaszolt: „Merjenek nyelveket tanulni és külföldre menni tanulni, dolgozni. De azt se felejtsék el: Gyöngyös visszavárja őket.”
Hogy mindezt miért tartja fontosnak? Azért, mert úgy érzi, számára óriási és biztos kapaszkodót adott mindig a nagyvilágban az az identitás, amit a Mátra lábánál megszerzett. „Azt a nyugalmat, amit Gyöngyösön érzek, nagyon kevés helyen tapasztaltam meg. Ez egy befogadó, biztonságos, kellemes város. Értékeljük, hogy itt van nekünk!”
