Jelentősen, több, mint 4 köbméterrel nőtt a vízfogyasztás Heves vármegyében, így a 29 köbméteres fejenkénti átlag 33 köbméterre nőt, de 96-ról 276-ra nőtt azoknak a településeknek a száma is, ahol kifogásolt volt a vízminőség– számolt be róla a heol.
Az Állami Számvevőszék által készített tanulmány szerint Magyarországon minden településen elérhető a közüzemi vezetékes ivóvíz, a háztartások 97,5 százalékának van hozzáférése a hálózathoz, Észak-Magyarországon viszont csak 91,8 százalék az arány. A tanulmány szerint a közszolgáltatáshoz való hozzáférés társadalmi egyenlőtlenségei csökkentek, a háztartások közel felének a biztonságos és megfizethető víziközmű-szolgáltatásokhoz való hozzáférése javult. Ugyanakkor a vízdíjak rendszere kockázatot jelentett az ágazat pénzügyileg, műszakilag fenntartható működésére, s nem ösztönözte a fogyasztókat a takarékos, fenntartható vízhasználatra. A díjak rögzítése óta 16 százalékkal nőtt az egy főre jutó közüzemi vízfogyasztás, nem csak a szegények, hanem a tehetősek körben is. A vízfogyasztás a szegényebb megyéken kívül a balatoni üdülőterületeken és a budapesti agglomerációban emelkedett leginkább, fejenként évi négy köbméter felett 2017 és 2021 között. Heves vármegyében 29-ről 4,4 köbméterrel 33 köbméter fölé emelkedett az átlagos fejenkénti vízfogyasztás.
A vízminőség tekintetében régiónkban 96-ról 276-ra nőtt azoknak a településeknek a száma, ahol kifogásolt volt a vízminőség, ez elsősorban a coliform baktériumoknak, enterococcusoknak és más biológiai okoknak volt köszönhető. Régiónkban húsznál kevesebb településen zajlott ivóvíz-minőségjavító program, hatmilliárd forint értékben.
Az ÁSZ megállapította, hogy a víziközmű-szolgáltatók üzemi eredménye évről évre romlott, ezzel párhuzamosan nőtt a rendszerek vízvesztesége. A szolgáltatóknál 2017-ben közel 54 ezer, 2022-ben 42,5 ezer csőtörés történt. A kitermelt vízmennyiség egynegyedét jelentette a nem számlázott vízmennyiség – a Heves Megyei Vízműnél 35 százalék körüli volt, az ÉRV nem közölt adatot -, amelynek az ÁSZ által becsült értéke évente meghaladta a 17 milliárd forintot. A rekonstrukciók elmaradása miatt növekszik az eszközök elhasználódása. A rögzített vízdíj miatt a szükségesnél kevesebb forrás jut felújításokra, ezt önkormányzati és állami támogatások egészíthették ki, illetve pályázatok nyíltak. Az ÁSZ szerint változtatni kell a vízdíjak mértékén és szerkezetén. A szolgáltatók a fejlesztési forrásaikat csökkenő dolgozói létszámmal végezték, a hibaelhárításra és karbantartásra fókuszálva. Nem készült stratégia az elöregedő infrastruktúra felújítására, főként úgy, hogy egyre kevesebb uniós forrás áll rendelkezésre. Az ágazatot évi 17-18 milliárd forintnyi különadó is sújtotta, az elvonásokat a szolgáltatók nem érvényesíthették a díjakban.
Az elemzés szerint a Heves Megyei Vízmű Zrt. például néhány milliós veszteséggel, illetve nyereséggel zárta a vizsgált éveket, a 321 forintos köbméterenkénti költség átlagosnak volt mondható. A vízdíjon belül az energiaköltség 30 forint volt, a karbantartási költség pedig közel az ötödét tette ki. Az állami tulajdonú közművek jó része az összehasonlításban nem szerepelt, mert a központi támogatásuk a sok milliárdos üzemi veszteségeik kompenzálására az árbevételük 15 százalékát is meghaladta. A víziközmű cégek felének valamennyi ellenőrzött évben negatív üzemi eredménye volt. Kockázatot jelent, hogy a társaságok egyre kevesebb és idősebb dolgozóval látják el feladataikat, akiknek átlagbére az emelések ellenére is jelentősen, 15,2 százalékkal elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól 2022-ben.