A Petőfi Sándor utca 105. és 126. számú házak előtt található, és országos védelem alatt álló műemlék víztornyot Gyöngyös város építtette 1926-1927-ben Wälder Gyula építész tervei alapján historizáló stílusban. A százéves épület napjainkban is üzemel.
Az építtető – Gyöngyös város
A város történetében súlyos károkat okozott a pusztító tűzvész és a vízhiány. A kiszámíthatatlan gondviselés többszörösen sújtotta Gyöngyös város polgárságát az 1910-es években. Az 1917-es tűzvész esetében a gyors oltást, életmentést a megfelelő vízvezeték hiánya és a Tűzoltó Egylet szervezetlensége miatt nem tudták időben végrehajtani.
Ezek után találni kellett egy olyan embert, aki kezébe veszi a város vezetését, hogy egy új, szebb Gyöngyöst építsen.1919-ben a város képviselő-testülete Dr. Puky Árpádot nevezte ki polgármesternek. Városfejlesztési célként a villamos- és vízhálózatának átépítését jelölték ki. A polgármester koncepciója felszabadította a II. Speyer-kölcsön nagy részét.
A tervező – Wälder Gyula
Wälder Gyula 1884. február 25-én született Szombathelyen, ahová szintén építész édesapja Wälder Alajos, Hauszmann Alajos munkatársaként került a fővárosból. A szombathelyi premontrei főgimnáziumban kezdte meg a középiskolai tanulmányait, majd édesapja a budapesti Ferenc József Intézetbe íratta át. 1923-tól Nagy Virgil utódja lett a Műegyetem ókori építéstani tanszékén, majd a harmincas években dékáni és rektori tisztségeket is betöltött.
„Jó mester” – ahogy tanítványai visszaemlékeztek rá – „jó ízléssel, szakértelemmel”, de bírálói „Wälder-féle iparbarokk”-nak minősítették műveit. Az azonban biztos, hogy a 142 éve született építész a két világháború közötti magyar építészet egyik meghatározó alakja.
Sokoldalúságát mutatja, hogy 1917 után a tűzvészben megrongálódott Szent Bertalan-templom helyreállításában is részt vett. 1944. június 10-én hunyt el Budapesten.
Az építés
A városi hatóságok, a tanács 1926. május 26-án tartott tanácsülésükön versenytárgyalást írtak ki a városi vízvezeték építési munkálataira, és ebben a III. pontként említett Víztorony építési munkálataira, a már Wälder Gyula építész által elkészített tervek alapján.
A tanács mérnöki hivatala 1926. szeptember 25-én a 9288/ki.1926. számú véghatározatával adta ki a Városi Vízmű Víztorony építésére az engedélyt. Az építkezést Beinstein, Káldor és Becsei, valamint a Gyöngyösi Cementárugyár végezte, felelős szakiparos pedig Fodor Károly képesített építőmester volt.
Fodor Károly 1914-ben szerzett mérnöki oklevelet, 1920 végén került a Gyöngyösi Cementárugyár és Építési Vállalat Rt.-hez. Több gyöngyösi középület építését vezette, így egyebek között a Tűzoltóház, a Nemzeti Bank Rt. állami kislakások és Postapalota építésénél is közreműködött.
Az építést 1926 végén elkezdték. A vasbeton fogadószintre a földszint magasságáig, a kör alaprajz szerint kőfalat építettek. E fal mögé támaszkodnak az 550 m3 víz súlyát hordó, 4 szint magas kő- és betonpillérek. A pillérek között vázkitöltésként téglafalat emeltek.
A Városi Tanács Mérnöki Hivatala lakhatási és használhatási engedélyt adott a 37 méter magas víztoronyra 1927. április 9-én.
Wälder Gyula a város egyik legszebb, barokkizáló címerét helyezte el a víztorony déli pillérei között. Külön dísze a címer keretét alkotó szőlőfürt fonat, mely a lakosság fő tevékenységére, a szőlészetre és borászatra utal.
Az 1926. szeptember 25. és 1927. április 9. között eltelt 196 nap alatt épült fel a ma is üzemelő Gyöngyösi Víztorony, melyet a Heves Megyei Vízmű Zrt. 2026-ban teljesen felújított.
Németi László
