A Barátok tere és a fölé magasodó ferences templom évszázadok óta része a városképnek – és vele együtt a ferencesek is. Szerzetesek generációi éltek és dolgoztak itt, tanítottak, könyveket őriztek, betegeket és rászorulókat segítettek, miközben a történelem legnehezebb időszakaiban is igyekeztek helyükön maradni. 2026-ban azonban új fejezet kezdődött, miután augusztusban a gyöngyösi rendházban megszűnt az állandó ferences szerzetesi közösség, miközben a templom, a kolostor és a ferences jelenléthez kötődő közösségi élet továbbra is megmarad. Ez egy több mint hat évszázados történet fontos fordulópontja.
A város és a barátok története összefonódott
A ferencesek gyöngyösi megtelepedésének pontos időpontját nem ismerjük. A kolostor eredete valószínűleg a 14-15. század fordulójára vezethető vissza, a gyöngyösi konventet pedig 1465-ben már biztosan említik a források, 1475-ből pedig az első okleveles adat is fennmaradt.
A kolostor körül fokozatosan alakult ki az Alsóváros, a ferencesek pedig nemcsak vallási, hanem kulturális és oktatási szerepet is betöltöttek. A rendház a hódoltság idején is fontos katolikus központ maradt: amikor sok más ferences kolostor megszűnt, a gyöngyösi közösség tovább működött.
A templom és a kolostor története közben számos megpróbáltatást átvészelt. Török támadást, vallási konfliktusokat, pusztító tűzvészeket és háborúkat. Az 1904-es és az 1917-es gyöngyösi tűzvész után is újjáépítették és tovább vitték a közösség életét.
Könyvek, amelyeket nem engedtek elveszni
A ferencesek örökségének egyik legfontosabb része a Gyöngyösi Ferences Könyvtár, melynek különlegessége, hogy története évszázadokon keresztül ugyanahhoz a városhoz és kolostorhoz kötődött. Legrégebbi könyvei a 15. századból származnak, a könyvtárosok névsorát pedig 1475-től ismerjük. A gyűjtemény ma mintegy húszezer kötetet őriz.
Az 1904-es tűzvész idején a ferencesek életüket kockáztatva mentették a könyveket. A kommunista hatalom 1950-es fellépése előtt pedig értékes könyveket és levéltári anyagokat rejtettek el. Ezek közül számos darab csak évtizedekkel később került elő.
A könyvtár így nem egyszerűen régi könyvek gyűjteménye, hanem a gyöngyösi ferencesek több évszázados szellemi örökségének egyik legfontosabb őrzője.
A történelem egyik legfájóbb törése
A 20. század közepén azonban olyan fordulat következett, amelyre korábban aligha volt példa. 1950-ben a kommunista hatalom feloszlatta a szerzetesrendeket, a gyöngyösi ferenceseket pedig elűzték a kolostorból. A templom ugyan tovább működött, de a szerzetesi közösség négy évtizedre eltűnt a városból, és csak a rendszerváltozás után, 1990-ben tértek vissza.
A következő évtizedekben ismét ferences szerzetesek éltek a kolostorban, és a hagyományos lelkipásztori szolgálat mellett olyan szociális és közösségi feladatokat is vállaltak, amelyek jól illeszkedtek a rend mai küldetéséhez. A kolostorban működik az Autista Segítő Központ, és a ferences kulturális örökséghez kapcsolódó intézmények is tovább működnek.
2026 – újabb korszakhatár
Most ismét történelmi változás előtt áll Gyöngyös. A ferences rend 2026 augusztusától felfüggeszti a gyöngyösi rendház működését, vagyis a kolostorban a jövőben nem él állandó ferences szerzetesi közösség. A döntés hátterében elsősorban a rendtagok csökkenő létszáma és a szolgálatok átszervezése áll. A Gyöngyösön szolgáló szerzetesek más rendházakban folytatják munkájukat.
A változás ugyanakkor nem jelenti a ferences templom vagy a hozzá kapcsolódó közösségi élet megszűnését. A templom és a kolostor továbbra is a ferences rend tulajdonában marad, az Autista Segítő Központ és a ferences könyvtár helyi részlege is folytatja működését.
Nem eltűnés, hanem átalakulás
A gyöngyösiek számára a ferencesek története aligha csupán egyháztörténet. Sokkal inkább része annak, amit a város önmagáról gondol.
A „Barátok temploma” évszázadokon át ugyanúgy hozzátartozott Gyöngyöshöz, mint a piac, a Mátra vagy a szőlő. A ferencesek pedig nemcsak imádkoztak a városért, hanem tanítottak, könyveket mentettek, közösségeket építettek, segítettek a rászorulóknak, és amikor kellett, újra és újra felépítették azt, amit a történelem elpusztított.
Most ismét változik a helyzet. A szerzetesek elmennek, de amit évszázadok alatt létrehoztak, nem megy velük. Itt marad a templom, a kolostor, a könyvtár, a közösség, és mindenekelőtt az a történet, amelyben Gyöngyös és a ferencesek több mint fél évezrede egymás mellett írják a saját fejezeteiket.
