Ferencz Beatrix számára Gyöngyös nem egyszerűen egy város a sok közül. Itt született, itt nőtt fel, itt kapta meg azokat az első impulzusokat a számára fontos pedagógusoktól, amelyek később a hivatásválasztásban is segítették. Könyvtárosként az elmúlt évtizedekben több városban és kulturális intézményben szerzett tapasztalatot, amivel aztán néhány éve visszatért szülővárosába. Ma a Gyöngyösi Ferences Könyvtár vezetőjeként azon dolgozik, hogy az országos jelentőségű gyűjtemény ne csupán a szakemberek számára legyen érték, hanem a gyöngyösieknek is élő, nyitott és szerethető közösségi tér legyen.
Mit jelent neked a szülővárosod?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy gyöngyösi vagyok. A szüleim a Jászságból költöztek Gyöngyösre, de én már teljesen gyöngyösinek vallom magam. Itt születtem, itt jártam óvodába, általános iskolába és gimnáziumba, és ma is itt dolgozom. Nagyon nagy öröm számomra, hogy a munkámmal is a városért tehetek nap mint nap. Boldog gyermekkort biztosítottak a szüleim, ami a nyolcvanas évekre esett, amikor Gyöngyös egy gyors ütemben fejlődő város volt. Nagyon sok gyerek élt itt, és mi, a két testvéremmel egy olyan időszakban nőttünk fel, amikor sok minden épült, változott, fejlődött. Ebben az időszakban nekem nagyon sokat jelentettek azok az emberek is, akik gyermekkoromban és fiatal felnőttként is körülvettek. A pedagógusaim valódi példaképek voltak, olyan tanáregyéniségek, akik nemcsak tanítottak, hanem irányt is mutattak számomra. Az általános iskolában Némethné Süveges Zsuzsanna kórusvezető volt rám nagy hatással, a Berze Nagy János Gimnáziumban pedig Kiss Lajos tanár úr volt az osztályfőnököm. Ő egy kiváló ember volt, ráadásul fizika-kémia szakos tanárként vállalta egy humán tagozatos osztály vezetését. A magyartanárom, dr. Czinder Károlyné szintén nagyon művelt, nagy tudású pedagógusom volt. Ők nemcsak a tudást és a tanulást szerettették meg velünk, hanem azt is megmutatták, milyen az igazi emberi tartás. A könyvtárosi pályám szempontjából pedig Kiss Gertrúd volt meghatározó személy. Gyermekként az egykori Úttörőház, később Kolping Házban található városi gyermekkönyvtárba iratkoztam be nála, ezután ő lett az én könyvtáros példaképem. Egy nagy könyvtárosgeneráció tagja volt, és az ő példamutató személye is hozzájárult ahhoz, hogy később ezt a pályát válasszam.
A gimnáziumi éveid már a rendszerváltás időszakára estek. Milyen hatással volt rád az akkori közeg?
Akkoriban Gyöngyöst sokan a „demokrácia szigetének” nevezték, hiszen már érzékelhetőek voltak a többpártrendszer felé vezető változások. Mi ezt a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. A Berze Nagy János Gimnáziumban a tanáraink között voltak olyanok, akik a rendszerváltó pártok képviselői lettek. A társadalmi szerepvállalásról, a közéleti gondolkodásról tehát nem csupán tankönyvekből tanultunk, hanem a saját tanáraink példáján keresztül is. Nagyon művelt, nagy tudású emberek tanítottak bennünket, akik azt is megmutatták, hogy a tudás felelősséggel jár. A kilencvenes években a városban pezsgő kulturális élet folyt, köszönhetően a KÖR nevű egyesületnek is.
Gyöngyös mellett fontos állomása az életednek Szeged is.
Igen, 1995-ben kezdtem el dolgozni Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Ökológiai Tanszékén, tanszéki könyvtárosként. Az első munkahelyi vezetőm prof. dr. Gallé László tanszékvezető egyetemi tanár volt, aki nagyon nagy hatással volt rám. Ő még kapcsolatban állt azokkal a professzorokkal, akik a trianoni döntés után Kolozsvárról a Szegedre került egyetem régi tanárai voltak. Egy nagyon komoly értékrendet képviselő, széles látókörű ember volt. Tőle tanultam meg egyebek között a munkaszeretetet és az elvégzett munka örömét, de az alázatot és az életszeretetet is. Azt vallotta, hogy az akadémikustól a takarítónőig mindenkivel tudnunk kell szót érteni, és mindenkinek érthetően el kell tudnunk mondani, hogy mivel és miért foglalkozunk. Ez a gondolat az egész életemen elkísér. Mindig fontosnak tartottam, hogy megismerjem a társadalom különböző csoportjainak gondjait, örömeit, és ennek megfelelően alakítsam az általam szervezett kulturális programokat is.
Hogyan kerültél vissza az Alföldről a Mátrába?
Szeged után családi okok miatt költöztem vissza Gyöngyösre, és a főiskola könyvtárában kezdtem el dolgozni, majd a Mátra Múzeum könyvtárosa lettem. Itt kerültem közelebbi kapcsolatba a múzeumi szakkönyvtári feladatokkal. Később szakmai kihívásként könyvtárigazgatói pályázatot nyújtottam be Hatvanba. Ott egy komplexebb gondolkodásmódot sajátíthattam el: megtapasztaltam, hogy egy kulturális vagy turisztikai attrakciónak gazdaságélénkítő hatása is lehet. Egy integrált kulturális intézmény vezetője lettem, ahol nagy tapasztalatot szereztem abban, hogyan lehet egy projektötlettől a pályázaton át egészen a megvalósításig és az üzemeltetésig végig vinni egy-egy fejlesztést. Ebben az időszakban Pálos Frigyes prépost atya – aki a Váci Egyházi Múzeum igazgatója is volt haláláig – fontos iránymutatást adott számomra abban, hogyan kapcsolódhat össze szorosan az egyház és a kultúra. Később Budapesten vettem részt számos fejlesztési programban, egyebek között műemlék épületek felújításában, illetve azok új funkciókkal való ellátásában. A Covid-időszakban kerültem ismét vissza Gyöngyösre, és 2021-ben kezdtem el dolgozni a Ferences Könyvtárban.
Miért éppen a Ferences Könyvtárra esett a választásod?
A szakmai pályám során egyre közelebb kerültek hozzám a muzeális értékű szakkönyvtári feladatok. Amikor a Ferences Könyvtárba kerültem, éppen az volt az egyik fontos célja a rendtartománynak, hogy a gyöngyösi gyűjtemény közösségi térként is funkcionáljon és nyisson az emberek felé. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár gyűjteménye messze nem helyi jelentőségű. Országos, sőt bizonyos szempontból nemzetközi szintű kulturális értéket képvisel, ennek ellenére sok gyöngyösi is alig ismerte a gyűjteményt. Az elmúlt öt évben kinyitottuk a könyvtár ajtaját, és elérhetővé tettük ezt a különleges kulturális örökséget mindenki számára.
Hogyan lehet egy több évszázados, különleges gyűjteményt közel hozni a 21. század emberéhez?
Sok-sok programmal vagy azzal, hogy érthetővé tesszük a ferences lelkületet, bepillantást adunk a zárt kolostori életbe, elmeséljük a gyűjtemény történetét és jelentőségét. Amikor idejöttem, a könyvtár kulturális intézményként és turisztikai attrakcióként sem volt igazán könnyen elérhető a látogatók számára. Nem volt megfelelő nyitvatartás, online jelenlét, mobilos elérhetőség. Ezeket mind megteremtettük, ehhez nagyon sok segítséget kaptunk a rendtartománytól és Gyöngyös önkormányzatától is. Pályázati úton városi költségvetési támogatásból egyebek között a gyűjtemény biztonságát és állományvédelmét szolgáló fejlesztéseket valósíthattunk meg. Sőt, néhány éve – szintén az önkormányzat támogatásának köszönhetően – a vizet is bevezetettem a könyvtárba közel 700 év után. Ez talán jól érzékelteti, milyen körülmények között indultak el a fejlesztések.
Jelenleg kik érkeznek a könyvtárba?
Az évek alatt kiváló kapcsolatot alakítottam ki az oktatási intézményekkel az általános iskoláktól a középiskolákig. Jönnek hozzánk rendhagyó történelem-, magyar-, etika- és hittanórákra, illetve jó kapcsolatot ápolunk a civil szervezetekkel, utazási irodákkal is. Látogatóink között vannak gyöngyösiek, Gyöngyösről elszármazottak, környékbeliek, de Budapestről is sokan érkeznek egynapos látogatásra a városba. A célom mindig az volt, hogy közérthetően beszéljünk a komoly tudományos, történelmi vagy teológiai témákról. Azt gondolom, ez sikerült is, hiszen a Gyöngyösi Ferences Könyvtár mára közösségi hellyé vált, a látogatók már várják az új programokat.
Mindeközben a saját gyermekeidnek is igyekszel továbbadni a Gyöngyöshöz való kötődést. Miért tartod ezt fontosnak?
Két felnőtt lányom van, mindketten elköltöztek Gyöngyösről. Az egyik lányom Debrecenben tanul, a másik Budapesten él, dolgozik és tanul. Mindig azt tanítottam nekik, hogy találják meg azt a hivatást és elfoglaltságot, amit szeretnek, a munkájukat pedig szenvedéllyel végezzék, hiszen ezt látták a szüleiktől is. Ugyanakkor nagyon fontos számomra, hogy szeressék és ismerjék azt a helyet, ahonnan elindultak. A Mátra, a természet szeretetére tanítottam őket, és miután nagy rajongója vagyok a sportnak is, például a gyöngyösi kézilabdának, járok a GYAK mérkőzéseire, támogató tagja vagyok a GYÖTRI-nek, a városi futónap és a Mátrakör kerékpáros verseny szervezésében is részt veszek, ezekre a sportos programokra a lányaimat is mindig invitálom haza, hiszen Gyöngyös egy sportszerető város. A könyvtárba érkező diákoknak is azt közvetítem, hogy legyenek büszkék arra, hogy gyöngyösiek. Hiszen ennek a városnak kiváló sportolói, művészei, pedagógusai és közösségei vannak. Hiszek abban, hogy a példaképek, a közösségek és az a hely, ahonnan elindulunk, akkor is velünk marad, amikor messzire sodor bennünket az élet.
Juhász Marianna
