Május 21-e örökre fekete betűkkel íródott be Gyöngyös történetébe. 109 évvel ezelőtt ezen a napon csaptak fel a lángok, a viharos szél pedig pillanatok alatt elszabadította a pusztítást. A tűz megállíthatatlanul söpört végig a városon: házak százai váltak hamuvá, utcák tűntek el, emberek ezrei veszítették el mindenüket. Csaknem 600 ház és 1400 melléképület semmisült meg, 11 ember halt meg, nyolcezren pedig fedél nélkül maradtak. A gyöngyösi nagy tűzvész máig a város egyik legsúlyosabb tragédiája. Erre emlékezünk most.
„Ég, mint Gyöngyös” – máig ismert a mondás, amely az 1917-es pusztító tűzvész emlékét őrzi. A tragédia során a város jelentős része megsemmisült. Napra pontosan 109 évvel ezelőtt, ezen a délutánon csaptak fel az első lángok, feltehetően a gyöngyösi kórház konyhájának tetején.
Báryné Dr. Gál Edit történész-muzeológus elmondta: az akkori szélvihar szinte végigsöpörte a lángtengert a városon. A tűz észak–déli irányban mintegy két kilométer hosszan terjedt, miközben a házak tetejéről továbbterjedve kelet–nyugati irányban is letarolta a belvárost. Hozzátette, hogy Gyöngyös szinte teljes belső területe leégett, a lángok egészen a püspöki épületig eljutottak, miközben a Vachott Sándor és a Kossuth Lajos utcában is sorra pusztultak el a házak.
A tűzoltók és a civilek együtt próbálták megfékezni a lángokat, ám a szűk sikátorokkal és zsákutcákkal tagolt városszerkezet, valamint a közművek hiánya miatt szinte reménytelen helyzetben voltak. A vízhiány akkora volt, hogy egyes helyeken még borral is oltották a tüzet.
Estére már a város egyik jelképe, a Szent Bertalan Nagytemplom is lángokban állt. A két torony izzott a tűzben, a harangok pedig a hőségtől megrepedtek és lezuhantak.
A katasztrófa következtében csaknem hatszáz ház és mintegy ezer-négyszáz melléképület semmisült meg. Tizenegy ember életét vesztette, nyolcezren pedig egyik napról a másikra fedél nélkül maradtak, ami akkor Gyöngyös lakosságának közel negyven százalékát jelentette.
Két nappal a tragédia után IV. Károly király és felesége is Gyöngyösre látogatott, és saját vagyonukból jelentős támogatást ajánlottak fel az újjáépítéshez. A tűzvész híre nemzetközi összefogást is elindított a város megsegítésére.
Horváth László történész arról beszélt, hogy még a török szultán is segítséget ajánlott fel: márványt, fát, sőt szükség esetén építőmunkásokat is küldött volna a háború lezárását követően. A támogatásokból végül mintegy 1 milliárd 400 millió korona gyűlt össze, ami abban az időben óriási összegnek számított.
A pusztító tűz után szinte azonnal megkezdődött az újjáépítés megszervezése. A Minisztertanács dr. Harrer Ferenc fővárosi tanácsnokot bízta meg a feladattal, míg a várostervezést Warga László végezte. Több mint egy évvel később, 1918 augusztusában fogadta el az országgyűlés a Gyöngyös újjáépítéséről és rendezéséről szóló törvényt, amely IV. Károly utolsó, általa szentesített törvénye lett.
Gyöngyös történetét azonban már korábban is súlyos tűzvészek kísérték: a korabeli feljegyzések szerint 1872-ben kétszer is lángba borult a város, 1904-ben pedig több mint kétszáz ház pusztult el egy újabb tűzben.
