Molnár Dániel neve nem cseng ismeretlenül Gyöngyösön. A fiatal zenész öt évvel ezelőtt a Covid miatt karanténban rekedt gyöngyösieket szabadtéri meglepetés koncertekkel szórakoztatta, majd A Dal című tehetségkutató műsorban a szélesebb közönség is megismerhette. Zenei karrierje már többször elszólította a Mátraaljáról, a Dan Miller művésznéven alkotó Danit, aki a vele készült interjúban egyebek között elmondta, soha nem felejti el a gyökereit.
Évekig a fővárosban éltél annak ellenére, hogy Gyöngyösön nemcsak a színpadon vagy otthon. Mi az, ami visszahúz?
Bár most is Abasáron élek a párommal, ahogyan a családom is ott él, és ott is nőttem fel, mégis erős a kapcsolatom Gyöngyössel, hiszen itt jártam általános iskolába, itt vannak a barátaim, az édesanyám is a város egyik iskolájában tanított, és egy éve már engem is ide köt a munkám. Hivatásos zenész vagyok, emellett a Mátra Művelődési Központ hangtechnikusként is helytállok.
Mióta zenélsz és milyen hangszereken játszol?
Én kezdettől fogva úgy éreztem, és azt is szoktam mondani, hogy az anyatejjel szívtam magamba a zene szeretetét, hiszen már egész kiskoromtól éreztem egyfajta különös vonzódást a zene iránt. Már nem emlékszem, melyik volt az első hangszer, amit először a kezembe vettem. Talán, mint mindenkinek, a furulya vagy a gitár, tulajdonképpen az, ami otthon volt. Aztán jöttek a zeneiskolai tanulmányok, emellett minden iskolámban kimaxoltam a zenéhez kötődő lehetőségeket is, így jött az éneklés, ami 13 éves koromban lépett be az életembe, és űzöm azóta is. Addig tanultam zongorázni, gitározni, de az éneklés minden mást kiütött a ringből. A zenét és az éneket először magántanároknál, illetve a gyöngyösi zeneiskolában tanultam, majd a gimnázium után Budapestre, a Kőbányai Zenei Stúdióba jártam.
Van saját zenekarod?
Jelen pillanatban nincs olyan zenekarom, mellyel hetente rendszeresen próbálnánk, vagy összejönnénk muzsikálni. Szerencsére nagyon jó muzsikus cimboráim vannak, akik szívesen zenélnek velem, így, ha arra van igény, akkor bármikor fel tudunk állni nagyzenekarként. Ami most igazán fix, az én magam vagyok, illetve egy duó formáció, amit egy nagyon kedves barátommal, Nagy Gáborral alkotunk.
Hol találkozhat veled vagy veletek a közönség?
Lényegében bármelyik színpadon és bármilyen rendezvényen, az esküvőktől elkezdve a Mátra Művelődési Központban megtartott nagyszabású rendezvényeken át a nagyvárosi helyszínekig.
Ebből adódóan nyilván széles a repertoárod, de mi melyik az a zene, ami közel áll a szívedhez, ami neked örömet okoz, amikor örömzenélsz?
Ez sokszor a hangulatomtól függ. Az utóbbi években leginkább a country felhangú populáris zenéket kedvelem. A blues és a rock mindig is nagyon közel állt a szívemhez, nem véletlen, hogy a külsőm is ezt tükrözi, de a soul és gospel is a szívem csücske.
Sokan azt gondolnák, hogy különösen művészként Budapest több lehetőséget kínál az érvényesülésre, te mégis Gyöngyöst és Abasárt választottad? A családi kötődésen túl mi az, ami még itt tart?
Voltak televíziós szerepléseim is, hat évet éltem és dolgoztam Budapesten, ami elég nagy olvasztótégelye a zenészközösségnek. Kisebb-nagyobb sikereket is elértem el, azonban a zsúfolt nagyvárosi közeg számomra nem volt komfortos, és azt éreztem, lépni kell. A Mátra gyerekkoromtól kezdve a szívem csücske, mindig is itt éreztem és most is itt érzem igazán otthon magam, ezért valójában nem is volt kérdés, hogy a fővárosból merre menjek tovább. Van az országnak más számos szép tája, nekem mégis ide húzott vissza a szívem.
Ez a lokálpatriotizmus motivált téged akkor is, amikor a Covid idején arra vállalkoztál, hogy ingyenesen koncertet adsz a gyöngyösieknek a város több pontján?
Igen, ez is szerepet játszott abban, hogy a járvány miatti zárlat idején a gyöngyösi lakótelepeken koncerteztem, őszintén bevallom, volt ebben egy nagyfokú önzőség is. A Covid idején nem igazán volt lehetőség a muzsikálásra sem vendéglátó egységekben, sem rendezvényen. Ez a bezártság bennünket, muzsikusokat is nagyon-nagyon frusztrált, és valahogy fel kellett szabadítani az energiákat. Miért ne tehettem volna ezt oly módon, hogy abból mindenki profitáljon?
Zenészként milyen hosszútávú terveid vannak?
Szeretnék minél nagyobb színpadokon és minél nagyobb közönség előtt játszani, hogy minél több embernek adhassam át azt az életérzést a dalaimmal, ami bennem van. Igyekszem olyan magvas gondolatokat megfogalmazni, melyek nem csak az én életemet kísérik, hanem mások is azonosulni tudnak vele. Nincs ez másként a most megjelent legújabb, Derült égből című videoklipemmel sem, ami mondanivalóját tekintve szintén egy nagyon széles rétegnek szól. Az indíttatása a hétköznapi élet volt, a felnőtté válás, az élet nehézségei, és az, hogy mindig jöhet derült égből villámcsapás. De mindezt egy olyan pozitív és életigenlő köntösbe bújtattam, ami talán erőt adhat ahhoz másoknak is, hogy emelt fővel menjenek tovább a nehéz helyzetekben is, és a problémák helyett megoldandó feladatokat lássanak. Bízom benne, hogy minél több emberhez eljut majd a klip.
Te írod a dalaidat?
Igen, és a fiókban most már szép számmal gyülekeznek a saját dalok, már több, mint egy nagy albumra elegendő van. Ami a hangszereket illeti, én nem tartom magam hangszeres zenésznek, mindig azt mondom, hogy hangszertulajdonos vagyok, mert professzionális szinten egy hangszeren sem játszom. Ellenben énekelni profi szinten tudok. A hangszerek közül a gitár akad legtöbbször a kezembe, akár egy koncerten, akár otthon, ha a magam örömére zenélek vagy dalt írok. Nagy ritkán a zongorához is odaülök, de azt tényleg csak a magam szórakoztatására szólaltatom meg. Zenét és dalszöveget is írok, csak a hangszerelési feladatokat szeretem másra bízni, csak ahhoz kérek segítséget.
Ha neked nehézséged adódik, kikre számíthatsz, kik állnak melletted?
A párom mindenképp az első helyen van e tekintetben. Tőle nagyon sok erőt, nagyon sok támogatást kapok és nagyon hálás vagyok, hogy jelen van az életemben. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert nagyon-nagyon sok jó barátom van, akikkel sok mindent meg tudok beszélni, és akiktől nagyon sok támogatást kapok.
A zenén túl milyen megküzdési stratégiáid vannak, ha megoldandó feladat elé állít az élet?
Két általános megoldásom, amikor a zene már kevésnek bizonyul. Az egyik, hogy fogom magam, kimegyek az erdőbe, és túrázom egy nagyot. A másik, hogy kimegyek a kertbe, és beleállok valami irgalmatlan fizikai munkába, amit kis túlzással addig csinálok, amíg össze nem esem. Ugyanis mi a párommal egy kis gazdaságot, egy kis háztájit is építünk Abasáron. Én ezt fontosnak tartom, és nemcsak azért, mert úgy nőttem fel, hogy azt láttam gyerekként, a környezetünkben szinte majdnem mindenki kertet gondozott vagy baromfi, sertés volt a háznál. Nekem mindig is tetszett, hogy nem az áruházakra vagyunk utalva, hanem a megélhetésünk ott van a hátsó kertben. Talán a legnagyobb motivációm mindig is az volt, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a gazdaságnak, illetve a minőségnek sem. Ugyanis a minőségben nem szeretek kompromisszumot kötni.
Juhász Marianna
