Van, amikor egy életút nem egy előre elhatározott terv szerint alakul, hanem a kíváncsiság, a nyitottság és a megszerzett tudás nyit ki újabb és újabb ajtókat. Fekete Gábor pedagógusként indult, ma pedig a Gyöngyösi Televízió ismert arca, rádiós, protokollszakértő és oktató. A kommunikáció iránti szeretet végigkísérte pályáját, a protokoll világa pedig olyan különleges szakmai utakra vitte, amelyek közül az egyik legemlékezetesebb a Vatikánba vezetett.
A gyöngyösiek sok éve ismerhetnek a városi televízió meghatározó és oszlopos munkatársaként, hiszen számos műsort vezetsz. Hogyan kerültél a média berkeibe?
Mindig is humán beállítottságú voltam, szerettem az irodalmat, a nyelvet, a kommunikációt. Eredetileg tanárként dolgoztam, 17 évig tanítottam általános iskolában. A média világa a 2000-es évek elején talált meg, ekkor végeztem el a Komlósi Oktatási Stúdiót, ahol kifejezetten szakmai képzést kaptunk műsorvezetőként, újságíróként. Nagyon sok kiváló szakembertől tanulhattunk, és ez meghatározó időszak volt számomra. A képzés után önéletrajzot küldtem a környékbeli televíziókhoz, rádiókhoz, így kerültem a Gyöngyösi Televízióhoz 2005-ben. Hírszerkesztőként kezdtem, majd később műsorvezetőként is dolgoztam. Azóta kisebb megszakításokkal, de folyamatosan jelen vagyok a televízió életében. Jelenleg a Tallózóban, a híradóban és a Gyöngyös ma című műsorban láthatnak a nézők. A televíziós pályafutásomnak fontos része a Hatvani Televízióban eltöltött idő, ott 2011-ben kaptam először műsorvezetői feladatot.
A média mellett a rádiózás is fontos része lett a pályádnak.
Igen, érdekes módon ez is a televízióhoz kapcsolódik. Egy alkalommal egy ifjúsági találkozóról készítettem riportot, amely után megkeresett a Szent István Rádió vezetősége, hogy tudósítóként dolgoznék-e náluk. Így kezdődött az ottani munkám, és immár több mint húsz éve dolgozom ezen a területen is.
Nemcsak műsorvezetőként és újságíróként, hanem protokollszakértőként is elismert szakember vagy. Ez hogyan lett a szakterületed?
Eredetileg rendezvényszervezést szerettem volna tanulni, de ez akkoriban együtt járt a protokollszakértői képzéssel. Végül a kettő közül éppen a protokoll lett az, ami igazán megfogott. Sokan úgy gondolják, hogy a protokoll csak az öltözködésről vagy az elegáns megjelenésről szól, pedig ennél sokkal többet jelent. Van benne kulturális, sport, diplomáciai, katonai, egyházi, gasztronómiai és számos más terület. Olyan, mint egy nagy egész, amelynek sok különböző szelete van. A rendezvényszervezés és a protokoll nagyon szorosan összekapcsolódik: egy eseménynél igen sokat számít a megszólítás, az ültetés, a beszédek rendje, az üdvözlési formák és az ajándékozás, vagyis minden apró részlet. Ezt nagyon kevesen tudják, büszke vagyok rá, hogy én igen.
Nemrég egy különleges szakmai elismerésben is részesültél, méghozzá épp a protokollszakértői munkádnak köszönhetően, hiszen meghívást kaptál a Vatikánba. Hogyan vezetett ide az út?
A protokollal az államvizsga után is kapcsolatban maradtam, miután visszahívtak tanítani a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, ahol közszolgálati protokollt oktatok. Ez azért is különleges terület, mert akkor még nem létezett hozzá tankönyv, ezt nekünk kellett megírni. A kollégáimmal később létrehoztuk a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetét is, melynek ma már több mint száz tagja van. Én a kommunikációs és médiaterületért felelek. Protokollszakértőként Ferenc pápa halála kapcsán több szakmai anyagot is készítettem, melyeket a közösségimédia-felületeimen publikáltam, és az egyházi protokoll szakértőjeként több médiumot is segítettem ekkor. Ezekre a Vatikáni Magyar Nagykövetségen is felfigyeltek. Ezek után kaptam meghívást XIV. Leó pápa audienciájára Rómába, ahová nyolcan utazhattunk el az előbb említett szakmai szervezetből, hogy személyesen találkozhassunk a Szentatyával. Ez egy nagyon különleges élmény volt, és kifejezetten büszke vagyok erre a meghívásra, mert azt éreztem, ezzel a szakmai tudást és az alázatos munkát értékelték.
Gondoltad valaha, hogy a protokoll ilyen különlegessé és érdekessé teszi majd a munkádat, az életedet?
Egyáltalán nem, de nem is volt ilyen célom soha. Egyszerűen érdekelt ez a szakterület, szerettem volna minél többet tudni róla. Sokszor épp az élet hozza váratlanul ezeket a lehetőségeket. A protokoll számomra nem merevséget jelent, hanem sokkal inkább egy olyan tudást, amely segít eligazodni a hétköznapokban is: hogyan köszönünk, hogyan mutatkozunk be, hogyan írunk egy levelet vagy egy e-mailt, hogyan viselkedünk egy rendezvényen. Hatvanban például sok ilyen feladatban részt veszek: forgatókönyveket, hivatalos leveleket, megszólításokat nézek át, vezetőket készítek fel eseményekre. Egy rendezvénynél sokszor éppen az apróságok számítanak. Tudni kell, ki mikor szólal meg, hogyan történik az átadás, hol áll a fotós, milyen sorrendben követik egymást a történések. Ezek a kis részletek tesznek egy eseményt gördülékennyé és méltóvá, nem mellesleg, ha tudjuk a szabályokat, az egyfajta magabiztosságot ad.
Bár Ecséden nőttél fel, évek óta Gyöngyösön élsz. Mit jelent neked ez a város, miért ezt választottad otthonodul?
Amikor lakást kerestem, fontos szempont volt a természet közelsége, a Mátra, az a polgárias hangulat, amit a város képvisel, ezért Gyöngyös nagyon közel került hozzám. Nagyon szeretem, hogy itt az emberek ismerik egymást, és ha kilépek az utcára, sokan rám köszönnek, megszólítanak. Van, aki a televízióból ismer, más egyszerűen csak azért, mert itt élünk egymás mellett. Ez a közvetlenség nagyon sokat jelent nekem.
Milyen szakmai álmokat szeretnél még megvalósítani?
Régóta foglalkoztat egy könyv megírása a protokollról. Nem egy hagyományos tankönyvre gondolok, inkább valami különlegesre; arra, hogy bemutassam a protokoll érdekesebb oldalait, akár az egyházi, diplomáciai vagy uralkodói világot, vagy azt, hogy különböző országokban milyen illemszabályokra érdemes figyelni. Emellett továbbra is szeretnék tanítani, tréningeket tartani, átadni a tudásomat. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam már hallgatóktól és olyanoktól is, akiknek a munkáját segítette a protokoll ismerete. De addig is, amíg a könyv megszületik, továbbra is teszem a dolgomat a nemzetközi szervezetben és részt veszek az oktatásban. Legutóbb például egy hévízi luxusszálloda dolgozóit tanítottam protokoll ismeretekre, ami nagyon megtiszteltető feladat volt. Emellett nagyon nagy büszkeségem, hogy engem kértek fel arra, hogy protokollképzést tartsak az Országgyűlés Hivatala munkatársai számára, akik a mai napig használják azt a tudást, amit tőlem kaptak, és a visszajelzések alapján hálásak érte.
Juhász Marianna
