1917-ben ezen a napon csaptak fel a lángok és pusztították el a város jelentős részét. A város több mint egyharmada elpusztult: 580 ház és 1400 melléképület égett porig, 11 ember meghalt, és a lakosság csaknem fele, 8000 ember maradt fedél nélkül. A gyöngyösi nagy tűzvész örökre beírta magát településünk emlékezetébe.
Ég, mint Gyöngyös – tartja a régi közmondás, utalva arra a tűzvészre, ami városunk nagy részét a földdel tette egyenlővé 1917-ben. Napra pontosan 108 évvel ezelőtt ezen a délután feltehetően a gyöngyösi kórház konyhájának teteje kapott lángra.
Az akkori szélvész végigsöpörte a lángtengert észak-déli irányban nagyjából 2 kilométer hosszan. A városnak szinte a teljes belső területe leégett, a tüzet tűzoltók és civilek próbálták meg eloltani, ám a város sikátoros, zsákutcás építési szerkezete és a közművek hiánya, azaz a vízhiány miatt szinte esélytelen volt megküzdeni a lángokkal. A nap végére a város éke, a Szent Bertalan Nagytemplom két tornya hatalmas lánggal égett, majd a harangok megrepedtek és a földre zuhantak.
559 ház és 1400 melléképület leégett, meghalt 11 ember, 8000 lakos maradt hajléktalan – ez utóbbi a város lakosságának 40 százaléka. A tűz után 2 nappal Gyöngyösre látogatott IV.Károly király és felesége is, akik saját vagyonukból bőkezűen támogatták városunk újjáépítését. Nemzetközi összefogás is indult.
Több mint egy évvel később 1918 augusztusában elfogadta az országgyűlés a Gyöngyös város újjáépítéséről és rendezéséről szóló törvénycikket. IV. Károlynak ez volt az utolsó, általa szentesített törvénye. Gyöngyös életében ezt megelőzően is több jelentős kárt okozó tüzet jegyeztek fel a krónikák, 1872-ban két alkalommal is pusztított a tűz, sőt, 1904-ben is elpusztult több mint kétszáz ház.
