Meggyújtották a reménység gyertyáját a város adventi koszorúján.
Darvas Ferenc Advent című versének idézetével kezdte beszédét Kocsik Mónika evangélikus lelkész. “Várakozással telik életünk, mert egy nagy érzésre vágyunk. Szívünk-lelkünk áhítozva éhezőn, a szeretetre várunk. Eljő-e úgy ahogy kívánjuk szelíden, halkan, csendesen, mint azon a szent éjszakán a közelgő karácsony esten. Ádventben járva újra várunk, megtaláljuk-e akit keresünk, eljő-e hozzánk a Szeretet, itt lesz-e, ott lesz-e velünk.”
Advent a várakozás időszaka, várjuk, hogy Isten szeretete beköltözzön életünkbe. Mint azt a lekész elmondta: örömteli, hogy színes fények vesznek körül minket akkor is, ha sötétség uralja az eget, amely hozzátartozik az életünkhöz. Vannak azonban a sötétségnek előnyei is. Sötétben tudunk igazán jót pihenni, ezáltal új reményekkel kelhetünk fel ismét a világosban.
Ám a sötétnek rossz oldala is van-tette hozzá Kocsik Mónika-ha sötéten látjuk a jövőt, és nem találjuk a fényt az alagút végén. Adventkor azonban tudjuk, hogy a fény megérkezett Jézus által hozzánk. Erre pedig akkor is emlékezhetünk, amikor “sötétség uralja a lelkünket”. Hiszen sosincs “kiút nélküli alagút”.
Végül Szent Pakhomiosz történetét ismerhettük meg, aki meg akarta találni az élet értelmét. Folyamatosan meditált, és egy nap álmot látott. Azt, hogy a világ egy hatalmas, sötét barlang, amelyben az emberek csak bukdácsolnak, tapogatóznak és ezért egyre szomorúbbak, hiszen nem látják a kivezető utat. Egyszer meglátják a fényt, amely utat mutat, hiszen nem létezik akkora sötétség, amelyet ne tudna legyőzni a legapróbb fény is.
Jézus hoz a fényt az életünkbe, de fontos, hogy ha megfogjuk egymás kezét, sokkal könnyebb végigmenni az úton.- zárta beszédét Kocsik Mónika, majd Hiesz György polgármesterrel közösen meggyújtották a második, a remény gyertyáját a város adventi koszorúján.
A teljes beszéd visszanézhető: https://www.youtube.com/watch?v=B7tGkuDxxJs
