Augusztustól új lelkipásztor szolgál a Gyöngyös-Alsóvárosi Plébánián. Varga József atya Ecsédről érkezett Gyöngyösre, ahol korábban már káplánként is szolgált. A ferences atyák távozása új helyzetet teremtett az alsóvárosi közösség életében, az új plébános azonban nem lezárni jött, hanem szeretné tovább építeni és gazdagítani az eddig létrejött értékeket. Fontos feladatának tekinti a családok megszólítását, a felnőttek hitének erősítését és az evangéliumi erények továbbadását. Hivatásáról, életútjáról és gyöngyösi terveiről beszélgettünk Varga József atyával.
Nem teljesen ismeretlen helyre érkezett a nyár végén, hiszen korábban már szolgált Gyöngyösön. Milyen emlékeket őriz a városról, és hogyan került most az Alsóvárosi Plébániára?
Mielőtt a Gyöngyös-Alsóvárosi Plébániára kerültem, már töltöttem itt fél évet káplánként, még 2006-ban. Ez egy kisegítő szolgálat volt, így már akkor megismerhettem a gyöngyösi hívek szeretetét. A ferences atyák távozásával augusztus elsejétől az Egri Főegyházmegyére hárult az Alsóvárosi Plébánia lelkipásztori ellátása, és érsek úr úgy döntött, hogy rám bízza ezt a feladatot. Így érkeztem a városba plébánosként. Élnek bennem konkrét elképzelések, hiszen a lelkipásztori szolgálatom egyik fontos része a felnőttekkel, különösképpen a családokkal való foglalkozás.
Miért tartja fontosnak a felnőttek és a családok megszólítását?
Azért, mert úgy gondolom, hogy az ember hitének együtt kell növekednie az intelligenciájával, a bölcsességével és az életkorával. Emellett a gyermekek nevelése elsősorban a felnőttekre van bízva, és tulajdonképpen a társadalom jövője is rajtuk múlik. Ezért fontos, hogy a hitükben felmerülő kérdésekre a felnőttek, a szülők válaszokat tudjanak adni.
Milyen formában szeretné segíteni, felkarolni a családokat?
A ferences atyáknak köszönhetően itt már nagyon sok közösség működik. Az ifjúsági hittan mellett most azon dolgozunk, hogy elindítsuk a felnőtt hittant is, az elsőáldozásra és a bérmálkozásra készülők hitoktatása pedig már működik, ahogyan a családi hittan is, ahol elsősorban a házaspárokkal való foglalkozás zajlik. A jelenlegi résztvevőknek már egyetemista korú gyermekeik vannak, de várunk olyan szülőket is, akik a gyerekeiket is el tudják hozni magukkal. Szeretnénk külön-külön foglalkozni a felnőttekkel és a gyermekekkel, hogy az egész család együtt részesüljön a hitben való megerősítésben. Emellett meghirdettük a felnőttek beavató szentségekre való felkészítését is. Ennek keretében egy felnőtt csoport indul, ahol bibliaórán, katekézisen, a hit alapvető kérdéseiről beszélgetünk, és szeretnénk őket bekapcsolni az egyházközség életébe.
Ha valaki most szeretne csatlakozni ezekhez a közösségekhez, van erre lehetősége?
Természetesen. A családos hittanhoz bármikor lehet csatlakozni. Minden hónap harmadik szombatján tartjuk a foglalkozásokat, az esti szentmise után, este hét órától. A felnőtt katekézis pedig heti rendszerességgel működik. Az aktuális időpontokról a plébánia honlapján vagy pedig a hitoktatóknál lehet tájékozódni, mert ezek időnként változhatnak.
A ferences atyák távozása után sokakban felmerülhetett a kérdés: mi lesz az alsóvárosi templom és az ottani közösségi élet sorsa?
Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a ferences atyáknak köszönettel tartozunk azért a munkáért, amit itt végeztek. Nagyon sok értéket hagytak maguk után, különösen a közösségi élet terén. Amikor elmentek, nyilván nem azért tették, hogy bármit is leromboljanak. Úgy gondolom, hogy a háttérben inkább szolgálati okok és emberi erőforráshiány állt. Én most egyedül érkeztem, ők pedig hárman voltak, ezért a szentmisék rendjét is egy kicsit szűkíteni kellett. Hétköznap szerdán reggel, csütörtökön este, pénteken reggel, hétvégén pedig szombaton este van szentmise. Vasárnap reggel hétkor és kilenckor, valamint este hat órakor tartunk szentmisét, a Püspöki templomban pedig délelőtt tizenegy órakor.
Vagyis változások vannak, de a cél nem az, hogy eltűnjön valami abból, ami eddig működött.
Az első évben szeretném alaposan megismerni, hogyan működött eddig az élet a plébánián, mit hogyan csináltak. Ami jó, ami érték, és ami az emberek számára ma is fontos, arra szeretnék a jövőben is építeni, illetve azt továbbfejleszteni. Nem a rombolásban hiszek, ahogyan az egyháznak sem ez a célja soha. Számomra az építkezés, a közösségek fejlesztése mindig sokkal fontosabb. Amíg én itt vagyok, biztosan nem szeretném, hogy a templom bezárjon, és a lelkipásztori ellátást is szeretném a lehetőségeimhez mérten biztosítani. Menjünk előre, és építkezzünk abból, amink van!
Milyen értékrendet szeretne közvetíteni a gyöngyösiek felé?
Azt tapasztalom, hogy a mai ember – bármennyire is tagadja ezt időnként – valahol vágyik az evangélium értékeire. Sokszor elfordulunk ezektől, mert úgy érezzük, hogy a világ nem ebbe az irányba halad. Nagyon fontosnak tartom, hogy az evangélium értékeit mindenkihez a saját nyelvén juttassuk el, a gyermekekhez, a fiatalokhoz, a felnőttekhez és az idősebbekhez egyaránt. Amikor huszonöt évvel ezelőtt elindultam a papság felé, az volt bennem a gondolat, hogy „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”. Vagyis Jézusnak kell növekednie bennünk. Ez az, ami a lelkipásztori szolgálatban ma is vezet: minél szélesebb réteghez eljuttatni a keresztény értékeket.
Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy pap szeretne lenni?
Nem egyetlen pillanatban döntöttem el. Amikor leérettségiztem, még nem voltam teljesen biztos abban, hogy mi szeretnék lenni. A szüleim mindenben támogattak és mellettem álltak. Az érettségi után elkezdtem dolgozni, két évet töltöttem el Mezőkövesden, ahol egy műszaki boltban dolgoztam eladóként, illetve ellenőrként. Ez a két év érlelte meg bennem a papság gondolatát. Katolikus, hagyományosan vallásos családból származom, így természetes volt számunkra a hit és a vasárnapi szentmise. A papság gondolata azonban később alakult ki bennem. Szükségem volt arra a két évre, hogy meg tudjam fogalmazni magamnak, miben lehetek értékes, és miben tudok igazán kibontakozni. 1995-ben kezdtem el a szemináriumi éveket, 2001-ben szenteltek pappá.
Hol kezdte a papi szolgálatát?
2001-ben, a felszentelésem után Tiszafüreden voltam káplán, majd Jászberénybe kerültem, szintén kápláni szolgálatra. Ezután töltöttem fél évet Gyöngyösön. Ezt követően Egerben kilenc évig szolgáltam, ahol káplán voltam, emellett főiskolai lelkészként is dolgoztam az Eszterházy Károly Főiskolán, ahol elindítottuk a főiskolai lelkészséget. Ezután Ecsédre kerültem, ott tizenegy évig voltam plébániai kormányzó. Innen érkeztem idén augusztus elsején a Gyöngyös-Alsóvárosi Plébániára.
Mit lehet tudni a családjáról, a gyökereiről?
Mezőkövesdről származom, és egyedüli gyermeke vagyok a szüleimnek. Mezőkövesden jártam általános iskolába és középiskolába is, és egészen 1995-ig ott éltem.
Novemberben a mindenszentek és a halottak napja, és sokaknak sajnos a közelgő évvégi ünnepek is a veszteséggel való találkozást hozza el. Mit üzenne azoknak, akik friss vagy nehezen múló gyászt hordoznak?
Talán az egyik legnehezebb feladatunk elfogadni az elmúlást, akár a saját elmúlásunkról, akár a hozzátartozóink elvesztéséről van szó. Egy szeretett ember elvesztése emberileg nézve nagyon nehezen elfogadható. Abban azonban, hogy ezt valahogyan mégis el tudjuk fogadni, a hitünk sokat segíthet. Amit ilyenkor a legtöbbet tehetünk az elhunyt szeretteinkért, az a szentmise végtelen értékű áldozata és az egyéni imádság. Amikor kimegyünk a temetőbe a szeretteink sírjához, természetesen letesszük a virágokat, meggyújtjuk a gyertyákat, rendbe tesszük a sírokat. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy imádkozzunk értük. Ezekben a napokban talán ez a legtöbb, amit értük tehetünk. Mindenszentek ünnepén pedig egyúttal arra is emlékeztünk, hogy mi magunk is meghívást kaptunk a szentek közösségébe. Ezért ezekben a napokban nemcsak az elhunyt szeretteinkre kell gondolnunk, hanem a saját életünkre és a saját üdvösségünkre is.
Juhász Marianna
