Együttműködés – a nyelvlökéses nyelés, a selypítés és a helytelen állkapocs-növekedés kezelésében nem csak a logopédusnak van kulcsfontosságú szerepe, hanem a fogorvosnak is. Szorosan együtt kell dolgozniuk, a szülőkkel kiegészülve, csak így oldható meg a legtöbb probléma már egészen óvodás kortól. Sokan még most sem tudják mi is az a preventív fogszabályozás, pedig a szabálytalan fogazat gyakran beszédhibákat okoz.
Dr. Jeney Marianna fogorvos és Juhász Eszter logopédus szorosan együttműködik annak érdekében, hogy a gyermekeknél időben felismerjék és kezeljék a fogazati és izomműködési eltéréseket. A szakemberek szerint a két terület nem választható el egymástól: az egyik szakma hatékony működése elképzelhetetlen a másik nélkül.
A fogorvosi vizsgálatok során gyakran derül fény arra, hogy a fogak közötti hézagok zárása nehézkes, az ív szűkebb a kelleténél, miközben a nyelv szélesebb. Dr. Jeney Marianna tapasztalatai szerint ilyenkor gyakran felmerül a gyanú, hogy a páciens nem megfelelően tartja a nyelvét, ami hosszú távon befolyásolja a fogak és az állcsont fejlődését.
A logopédiai vizsgálat során Juhász Eszter a nyelés szabályosságát és a nyelvfék hosszát ellenőrzi. Megfigyelései alapján az állon megjelenő apró bemélyedések, valamint az alsó ajak alatti megvastagodott izomzat arra utalhatnak, hogy a rövid nyelvfék miatt alakul ki eltérés a fogazatban.
A szakember hangsúlyozza, hogy sokszor már óvodás korban észrevehetők azok a jelek, amelyek fogazati problémákra vagy légzési nehézségekre utalnak. Ilyen lehet például a szájlégzés az orrlégzés helyett, amely hosszú távon szintén hatással van az arc- és állcsontok fejlődésére.
Juhász Eszter szerint az összetorlódott fogsor, a keresztharapás vagy a fogak növekedésében tapasztalható eltolódás mind árulkodó jel. Ezek az eltérések arra utalnak, hogy valamilyen izomprobléma áll a háttérben, legyen szó a nyelv vagy az ajkak nem megfelelő izomtónusáról. A logopédiai terápia hatékonyságát nagyban segíti, ha a fogorvosi kezelés során olyan eszközök is alkalmazásra kerülnek, amelyek a fogorvos hatáskörébe tartoznak.
A problémák kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszhatnak, ugyanakkor számos külső hatás is befolyásoló tényező lehet. Ilyen például a hosszan tartó cumizás vagy az ujjszopás, amelyek már önmagukban is kedvezőtlen irányba terelhetik a fogazat és az állcsont fejlődését.
Dr. Jeney Marianna felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekek csontozata még rendkívül képlékeny és könnyen deformálható. Egy rossz szokás – vagy a nyelv helytelen tartása – már önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy negatívan befolyásolja a fejlődést. A nyelv rendkívül erős izom, amely nemcsak a fogak helyzetére, hanem az állcsont fejlődésére is komoly hatást gyakorolhat.
A fogorvosi kezelést követően a logopédus szerepe még hangsúlyosabbá válik. A szakemberek egyetértenek abban, hogy az eredményes terápia kulcsa a szoros együttműködés, amelynek elengedhetetlen része a szülők aktív támogatása is. Csak közös munkával biztosítható a gyermekek egészséges fejlődése.
