1950. július 19-én indult el Budapestről az első rabokat szállító vonat a recski internálótáborba. A Mosonyi utcai Állambiztonsági Fogházból 35 politikai foglyot szállítottak a Mátra keleti részén kijelölt, addig elhagyatott területre. A szállítást az ÁVH fegyveresei biztosították, a tábor vezetésével Fóris Béla századost bízták meg.
A foglyoknak azt ígérték, hogy ha felépítik a tábort és körülkerítik szögesdróttal, szabadon távozhatnak – ez az ígéret soha nem teljesült.
Internálás bírósági eljárás nélkül
A recski táborban kezdetben csak férfiakat helyeztek el, többségük korábban állami vagy egyházi tisztséget viselt, vagy egyszerűen csak a rendszer ellenségének tekintették őket. Az internálásról nem született bírói ítélet, elegendő volt az ÁVH véghatározata.
A tábor 1951 februárjáig folyamatosan bővült. A rabokat napi 10–12 órás fizikai munkára kötelezték a közeli Csákánykői kőfejtőben. A körülmények embertelenek voltak: éhezés, alvásmegvonás, megalázás és testi fenyítés mindennaposnak számított. A tábor működését a szovjet Gulag-rendszer mintájára szervezték meg.
Titoktartás és elszigeteltség
A hozzátartozók nem tudhattak a rabok hollétéről. A teljes titoktartást szigorúan ellenőrizték: a szabadulók is csak titoktartási nyilatkozat aláírása után hagyhatták el a tábort. A létezéséről sokáig semmilyen hivatalos információ nem látott napvilágot.
1951. május 20-án nyolc rab megszökött a táborból. Közülük csak Michnay Gyula jutott el Nyugatra, ő adta közre a Szabad Európa Rádióban a táborban fogva tartottak névsorát.
Felszámolás és emlékezet
A recski tábort 1953. szeptember 23-án zárták be, a július 26-i amnesztiarendelet után. A becslések szerint működése során mintegy 1300–1400 embert internáltak itt. Legalább 31-en haltak meg a dokumentált adatok szerint, de több százra tehető azok száma, akik az elszenvedett bánásmód következtében haltak meg, és nyughelyük ismeretlen maradt.
A tábor hosszú ideig tiltott téma volt. Először Faludy György emlékiratai, majd Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia 1989-es dokumentumfilmje (Recsk) hozta nyilvánosságra a részleteket.
A recski tábor helyszínén ma emlékhely működik. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által gondozott, „Recsk – kényszermunkatáborok, 1950–1953” című kiállítás minden tavasszal megnyílik a látogatók előtt. Az egykori őrök törzsépületében szakvezetéssel megtekinthető a tábor történetét bemutató tárlat.
A recski tábor története a magyarországi kommunista diktatúra egyik legsúlyosabb emléke. A 75. évforduló alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk azokra, akik jogtalanul szenvedtek, és hogy tanuljunk a múlt hibáiból.
Borítókép: Nemzeti örökség Intézete
