Bármilyen gyorsan suhan, nem lehet nem észrevenni, ahogy villámgyorsan átszeli a várost, majd a kerékpárúton Mátrafüredig meg sem áll. A görkoris doki, vagyis ifj. dr. Budai László, a Bugát Pál Kórház sebésze gyermekeinek köszönheti, hogy néhány éve rátalált egy olyan szenvedélyre, ami még egészségessé is teszi.
Honnan jött az ötlet, hogy görkorcsolyát húzz és még dolgozni is azzal járj?
A gyermekeimmel rendszeresen jártunk jégkorcsolyázni 2021 telén, és minden egyes alkalom után úgy éreztem, hogy ez a mozgás annyira ellazít, mint amikor valaki megiszik két pohár bort. Amikor vége lett a korcsolyaszezonnak, műjégpálya híján elkezdtem görkorcsolyázni. Bár korábban már ezt is kipróbáltam a gyermekeimmel, de akkor még fontos volt, hogy egyenes legyen a talpam alatt a talaj. Majd, amikor megemlítettem Potje Zsolt barátomnak, aki akkor már görkorcsolyával járt a Mátrába, hogy komolyabban is érdekelne ez a sport, felajánlotta, hogy jöjjünk el együtt, és ő majd tanítgat engem. Szép lassan, amikor már egyre magabiztosabbá váltam a kerekeken, az internet segítségével fejlesztettem magamat, és gyakorlásképpen elkezdtem ezzel járni dolgozni. És innen már adja magát, hogy munka után följövök Mátrafüredre, és visszagurulok. Ez a háromnegyed óra az én kikapcsolódásom, amivel levezetem a napomat, ez a munkával és a családi élettel is összeegyeztethető. De nyáron, a nagy melegben már nem járok föl, az nagyon megizzasztana, akkor a városba korcsolyázgatok, különböző trükköket csinálok, ugrálok, forgok, farolok vagy lépcsőzöm. Például a Dombról, a Panoráma lépcsőn szoktam lejönni. Ezt nagyon szeretik nézni az emberek, mert nem tudják, hogy állok majd meg az utca végén, ahol már jönnek az autók.
Hányszor törted össze már magad?
Még soha nem törtem össze magam, de már nagyon sokat estem, különösen a Fő téren, ahol olyankor mindenki felfigyel rám, mert elég nagy zajjal jár, amikor a védőfelszerelés csörög rajtam. Kezdettől fogva ügyelek a biztonságra, van csípőprotektorom és fenékvédőm is, de csuklóvédő mindig van rajtam. Az ambulanciára ugyanis legtöbbször csuklótöréssel érkeznek azok, akik korcsolyáznak, görkorcsolyáznak vagy gördeszkáznak.
Mennyi volt a legmagasabb sebesség, amit eddig elértél?
45 kilométer per óra, de nem éreztem ennyinek, kevesebbnek gondoltam, és csak akkor szembesültem vele, amikor bemértek.
Látszik rajtad, hogy sokat sportolsz. Amikor a hőség vagy az eső miatt nem görkorizol, akkor mit csinálsz?
Edzőterembe járok minden nap, de azt még kora reggel, munka előtt letudom. Egyrészt szeretek sportolni, másrészt pedig fontos számomra a tudatos életmód.
Ez annak köszönhető, hogy orvos vagy, vagy azon túl is igényed van a jó megjelenésre, és szeretnél egészséges lenni?
Én mindig sportoltam valamit. Igaz, volt egy időszak, amikor a gyermekeim megszülettek, akkor, ahogy a lányom fogalmazott, egy picit pufókabb voltam, de a mozgás mindig is kellett, mert így tudom levezetni a fölös energiáimat. Elsősorban ezért sportolok, és nem azért, mert egészségesebb akarok lenni. Hiúság azonban van bennem, mert szeretnék jól kinézni.
Tehetséges fiatal orvosként számos lehetőséged lett volna bárhol szerencsét próbálni, te mégis Gyöngyösön maradtál. Miért?
Egy vidéki kórházban sokkal nagyobb gyakorlatot lehetett szerezni, mint Budapesten. Amikor a gyakorlatomat kezdtem, akkor Gál professzor még itt dolgozott Gyöngyösön, ő egy nagyon jó hírű sebész volt, nagyon előremutató beavatkozásokat és gyógymódokat alkalmazott, mellette sokat lehetett tanulni. Amikor magánvállalkozásba kezdett, a kórháztól engedélyt kaptam, hogy asszisztálhassak neki. A szakvizsgához szükséges gyakorlatokat sem csak úgy letudtam, mindig tudatosan kerestem az orvosi kongresszuson is azokat az előadásokat, ahol a legtöbbet tanulhattam.
Mennyire érzed fárasztónak a munkádat? A betegekkel kapcsolatos gondolataid hazakísérnek, vagy sikerül a kórházban hagynod azokat?
Eleinte fizikailag volt nagyon fárasztó, most már sokkal inkább mentálisan megterhelőbb. Bevallom, megviselnek azok a dolgok, nehézségek, amik a betegekkel történnek. Nehéz ezeket úgy elengedni, hogy otthon ne ezen járjanak a gondolataim. Ha valami jobban megnyomaszt, akkor azt jelzem otthon, hogy tudják amiatt van rosszabb kedvem. De rám sokkal jellemzőbb, hogy nem a munkahelyi dolgokat viszem haza, hanem az otthoni dolgokat cipelem magammal a munkahelyre. Ha az embernek nincsen megfelelő háttere, ha a családban nincs minden rendben, akkor nem tud megfelelően teljesíteni a munkában sem.
Szerinted mi az a tulajdonság, ami ahhoz kell, hogy valaki jó orvos legyen?
Mindenképpen fontos, hogy az embert emberként, és nem munkadarabként kell kezelni. Fontos, hogy rá tudjunk hangolódni a betegekre, mert van, akihez a humoron keresztül könnyebb eljutni, de van, aki nem fogékony erre a stílusra. Ezt meg lehet érezni. De az orvos is ember, így én nagyon nehezen viselem, ha valaki erőszakos velem.
Mi az, ami örömmel, elégedettséggel tölt el a munkád során?
Ha jól sikerül egy műtét, főleg egy olyan, ami nehezebbnek ígérkezett. Ettől nagyon boldog tudok lenni. Vagy, amikor találkozunk a városban, és megölel az a betegem, akiről korábban már mindenki lemondott, és mégis sikerült az életét megmenteni.
