Csíki Tünde évtizedek óta kutatja Gyöngyös hímzett emlékeit. A népi iparművész hagyományőrzőként nemcsak az alkotás örömét éli meg, oktatóként azt is fontosnak tartja, hogy a jövő generációja is birtokolhassa elődeink örökségét.
A közelgő húsvét kapcsán mesélnél arról, hogy az ünnephez milyen hímzett emlékek kötődnek, miket hímeztek húsvétra régen az asszonyok?
A vászon szövése, hímzése, a paraszti élet velejárója volt, a még nem is olyan régmúltban, de valójában már egy letűnt világban. A vászon a születéstől a haláláig kiszolgálta az embert. A jeles ünnepeken hímzett textíliákkal díszítették a lakásukat a régi idők emberei. Az ünnepi asztalon lévő díszterítő jellegzetesen a tájegység hímzésének motívumvilágát viselte magán. De nem is az asztalruháé volt a főszerep húsvétkor, hanem az úgynevezett kalácsoskendő, kosárkendő, pászka kendőé, amelyekkel azt a kosarat takarták le, amiben ételszentelésre vitték a húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, húst, bort. Ezek a kendők vidékünkön a legfinomabb virágos kendervászonból készültek. A 45-60 centiméter széles házivászonból körülbelül 1 méteres darabot szabtak le, ebből kitelt a rojt, az azsúrral, borsókával, subrikával díszített szél, valamint a csíkminta a két keskeny végében, ami jellegzetesen vidékünkön keresztszemes hímzéssel készült, piros és kék színekkel hímezve. Ezeket a mátrai falvaiban hímezték. De az országban minden felé készültek jellegzetesen az adott tájegység hímzés motívumaival.
Mennyire élő a hímzés hagyománya a 21. században?
Örömmel mondhatom, hogy napjainkban ismét előtérbe került a hímvarrás. Ez leginkább annak a törekvésnek köszönhető, hogy a régi autentikus mintákat áttervezve, a mai kor igényeit kielégítve jelenítjük meg a lakástextileken és az ünnepi ruházaton. Ehhez iránymutatást nyújtanak a különböző országos hímző pályázatok, amelyeknek az a célja, hogy a múzeumok textilgyűjteményei között lapuló darabokat felkutassuk, s azok mintakincsét a mai kor igényei szerint feldolgozzuk, akár lakástextilekre, akár ruházatra vagy kiegészítőkre, táskákra, ajándéktárgyakra. De az is élteti a hagyományt, hogy az országban még képeznek hímzőket, valamint a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) ASzakkör programjának keretében számos településen elindulhattak a hímző szakkörök.
Kik fogékonyak a népi mesterségekre és a hagyományokra?
Azok, akik rendelkeznek a paraszti világ emlékeivel, akik maguk is falun cseperedtek, s a családban még hímeztek az asszonyok, vagy gyermekként belecsöppentek a nagyszülőknél abba a világba, ahol esetleg még szőttek, hímeztek.
Gyöngyösnek milyen sajátos hímzett emlékei vannak?
Kutatásaim során nem sok hímzett tárgyi emléket találtam a múzeumokban Gyöngyösről. A Néprajzi Múzeumban összesen egy varrottas párnacsup található a 19. század végéről. Ezt 2015-ben feldolgoztam lakástextíliára, egy szobabelső-garnitúra készült belőle, s büszkén viszem kiállításokra. Ami igazán említésre méltó és kiemelendő városunk hímző múltjából, az a Gyöngyösön működő szűcsök munkássága. Számos csodálatosabbnál csodálatosabb hímzett ködmön került ki a kezük alól. Ezekre Egerben a Dobó István Vármúzeum gyűjteményében találtam rá. A gyöngyösi szűcsök ködmöneinek mintakincséből készült modern szemléletű lakástextil együttes pályamunkám több országos hímző pályázaton is díjat nyert. A gyöngyösi szűcshímzést tavaly a gyöngyösi értéktárba ajánlottam felvételre.
Te kitől és mikor tanultál meg hímezni?
Édesanyám a Hevesi Háziipari Szövetkezetben dolgozott, csodás szőnyegeket szőtt. Ő tanított meg szőni, hímzeni. Én a tűnél maradtam. Felnőttként pedig már Fiserné Saci mutatott utat a népművészeti életben. Javaslatára mentem el Békéscsabára megtanulni a mesterséget, majd ott végeztem oktatóként és kézi-, gépi hímzőként, de a mai napig képzem magam tanfolyamokon, táborokban, hiszen olyan nagy a Kárpát-medence hímző kultúrája, hogy egy élet is kevés elmélyedni a tájegységek hímzéseiben.
Ha valaki érdeklődik a hímzés iránt, és szeretné megtanulni, hol van erre lehetősége?
Az NMI támogatásával a Mátra Művelődési Központban is elindultak a kézműves szakkörök hímző és gyöngyfűző szakágban. Szakkörünk jelenleg nyolc fővel működik, idén a Szécsény környéki palóc és komádi hímzések világában kalandozunk el. Olyan tárgyak elkészítésén tanuljuk meg a hímzéstechnikákat, melyek a 21. század emberének igényeit elégítik ki, de magukban hordozzák az ősi asszonyi tudást. Vannak közöttük pedagógusok is, így van remény arra, hogy a fiatalok is megízlelhetik majd a mesterség örömét. Szerencsés és hálás vagyok azért, hogy egy nagy szívű, szeretetteljes, tehetséges, tanulni vágyó csapat tagja lehetek szakkörvezetőként.
Fotó: Czímer Tamás
