A cikk nyelvezete az 1910-es éveknek megfelelő.
A gyöngyösi nép alapjellemét a vígság képezi. Kora tavasztól késő őszig a felkelő nap már a mezőn vagy a szőlőben találja, és a terhes mezei munkát jó kedvvel, pihenés nélkül végzi, hogy majd pihenünk a télen. Munkájának meg is látszik a gyümölcse, mert több közöttük a jómódú, mint a szegény. Még a napszámos munkát teljesítők is aránytalanul jobb sorsban élnek, mint hazánk bármelyik vidékén, mert aki dolgozni akar, munkát mindig kap; a napszám pedig különösen tavasszal és szüret idejében igen nagy, télire tehát annyit kereshet, hogy a nyugalom idejében is gond nélkül élhet. A józan gondolkodású ember sorsa tehát biztos, s aki meg nem eszi, s meg nem issza, pár év alatt szőlősgazdává lehet. A jó mód adja meg tehát az ember természetét és a lelket lenyomó gondokat tovaűzi.
A Mátra déli lejtői, lankásai széltében-hosszában szőlővel vannak beültetve. Régen kihűlt és szétmállott vulkánikus talaja mindenfelé kitűnő bort terem, de a legtűzetesebbet mégis a gyöngyösi-, s részben az ide tartozó visontai határban szűrik. Ha tehát az élet gondjai néhanapján meg is ülik a lelkeket, a hegyoldal tüzes nedűje újra kedvre hangolja azt, és a költőies gondolatokkal teljes szív dalban, mulatságban fejezi ki érzelmeit. A gyöngyösi nép tehát szeret mulatni, s mint mulatós kedvű élhal a jó társaságért. Mulatós, víg kedélye hozza magával, hogy az úri rendben levőkkel a te-tu barátságig vannak, és társadalmi téren azoktól legfeljebb csak a viseletben különböznek.
A mulatságra igen sokféle hely és mód van, a sok közül azonban mégis csak azt az egyet akarom elmondani, mely a népnek mintegy foglalkozási körébe vág, és annak tulajdonképpen a dicsőítése; az pedig a szüreti mulatság. Természetes, hogy ezt ősszel tartják. A rendező legények idejében összebeszélnek, megállapítják a részvételi-, vagyis belépődíjakat, cigányt fogadnak, s végül összejönnek tanácskozni a szüreti menet összeállítása végett. Mielőtt azonban ide érnek, nagy izgalmakon esnek keresztül: ez a két táncmester, az első kardos és első koszorúslegény megválasztása, a menet többi részének beosztása már könnyű. Naptárunk múlt évfolyamában a táncmesterek jellemzetes viseletét már bemutattuk, itt tehát csak utalunk arra, ez alkalommal tehát inkább magának a felvonulásnak a leírására szorítkozunk. A mulatság napjának délutánján rendesen valamelyik ifjúsági egyesületben gyülekeznek a menetben résztvevők, és a következő módon helyezkednek el:
A két táncmester nem áll be a menetbe, hanem egyik a menetnek jobb-, a másik a menetnek a baloldalán halad. Balkezükben tálcán üvegpoharak, jobbjukban pedig boros üveg van és a néző közönséget kínálgatják.
A kínálást nagy gorombaság volna visszautasítani, de aki azt elfogadta, úgy illik, hogy egy pár tíz, vagy húsz filléressel meg is váltsa. Gyűlik is ám a pénz úgy, hogy néha kétszer-háromszor is el kell onnan takarítani. A piramis, melyet négy leány visz a menetben, tulajdonképpen egy díszes és erre a célra készített saroglyán összeállított sok és válogatott szőlőfürtből van készítve, szalagokkal gazdagon díszítve. A kardos legények kivont karddal, a koszorús legények és leányok pedig vagy gyümölcs- és szőlőkoszorút, vagy egy-egy selyemkendővel leterített tányéron díszesen összeállított gyümölcsöket visznek. A legények és leányok sorát a férfiak, ezeket pedig a cigányok követik.
Némelyik menetet lovasok vezetnek. Ezeknek a ruhája a következő: árvalányhajas kalap, vagy darutollas asztragán sapka, melyről tenyérnyi széles szalagok csüngenek alá. Vörös, vagy kékszínű ezüstpitykés mellény, vállán és derékon szalaggal átkötve; bőszájú lobogós gyolcsing és ezerráncú gyolcsgatya. Sokszor a szüretelő kocsi sem hiányzik a szüretelő káddal, a lovakon pedig a felszalagozott nagy csengők. A szüretelő kocsin egy-két tréfás legény foglal helyet, kiknek víg mókái hangos kedvre derítik az utcák zsúfolásig megtelt nézőit. Mielőtt a menet megindulna, az egyik táncmester kilép és ilyenformán szónokol: — Igen tisztelt társaim! Eljött azon idő, vagyis azon óra, melyben indulnunk kell. Tehát lépjünk azon útra, melyre felhív bennünket a szeretet és a barátság zöld koszorúja. De mielőtt indulásunk első lépését megtennénk, tegyünk itt az Isten szabad ege alatt egy mély tiszteletet és hála köszönetét ezen érdemteljes ifjúsági egyletnek, hogy bennünket hajlékába befogadni és itt egyenként, fejenként kívánt bennünket megtisztelni. Szívem azt rebegi, ajkam azt kiáltja, hogy ezen tisztelt ifjúsági egyesületet és szeretett igazgatónkat szeretett nejével és becses családjával a magyarok Istene igen sokáig éltesse! Vivát! Mikor a mulatság helyére érkeztek, a másik táncmester lép elő és a következőket mondja: — Tisztelt ifjú kar! Örömharc baráti ide figyeljetek, mert veletek akarván szólani itt az öröm küzdtér küszöbén, hozzátok intézvén szívem s keblem érzetét! Itt állván szemben a vigasság mezején, itt akarván osztani veletek nézetem, ami csakis oda hív fel, hogy éltessem a velem egyesült szőlőművelő ifjakat és leányait, de főleg városunk tisztikarának minden hivatalosait. Hogy tehát óhajomnak érjen meg gyümölcse, mert itt lészen röviden kívánalmaimnak vége. Mindenki megértse, vélem együtt kiáltozza: Éljen a koronás király, éljen a királyné! Éljen! — És ekkor a táncmester a kezében levő boros poharat kiüríti, magát a poharat pedig magasra feldobja.
A menet, akár a felsőrészről, akár az alsórészről indul, a városháza előtt elvonul. Itt azonban megállanak és a város polgármesterét hasonló modorban felköszöntik. A mulatság helyisége szőlőfürtökkel van feldíszítve, de azokhoz nyúlni tilos, aki azonban mégis hozzájuk nyúl, vagy egy fürtöt leszakít, azt a szőlőpásztorok és pásztorleányok rögtön megfogják és bírságot kell fizetnie. A szőlőpiramist a mulatság helyén egy magasabb helyre teszik és éjféltájban vagy elárverezik, vagy pedig valamelyik érdemes embernek ajándékozzák. Minden mulatságon van egy cigánybíró, aki a zenészekkel rendelkezik és a rend fenntartására 6—10 rendező. Ezeknek a jelvénye a bal vállról lecsüngő szalagcsokor.
Forrás: Gyöngyösi Kalendárium 1910
A cikk nyelvezete az 1910-es éveknek megfelelő.
