Karácsony előtt sok ember szenved fokozott stressztől, mivel legtöbben a tökéletességre törekednek és rengeteg feladatot kell megoldaniuk. Az ajándékokat beszerezése, a menü összeállítása, a családtagok látogatása, mind-mind olyan dolog, amely minden év decemberében növeli a stressz-szintet.
Az amilyen képet mutatnak az amerikai romantikus filmek, illetve ami a közösségi médiában szembe jön velünk, mind a tökéletességet tárja elénk. Pont ez az, ami a legnagyobb frusztrációt okozza bennünk, hiszen mi az, ami tökéletes? –teszi fel a kérdést Dr. Szabóné Maszler Judit, pszichológus. A szakember kiemelte: Ha tudatosítjuk magunkban, hogy pont ezzel a lényeget veszítjük el és átadjuk magunkat ennek az illúziónak, sokkal nagyobb lesz a csalódás. Nem véletlenül a karácsonyhoz is fűződik egy fogalom, a karácsonyi neurózis- az emberek el tudnak jutni önmagunkban arra a pontra, amikor minden összeomlik, annak ellenére, hogy pont nem erről kellene, hogy szóljon ez az időszak. A szétrepedt bejgli is szépen szimbolizálja ezt a lelki harcot- tette hozzá.
Ha bármi nem úgy sikerül, akkor merjünk belevinni humort és ne felejtsük el, hogy nem a tökéletes díszítéstől, ételtől stb. lesz jó a karácsony, hanem attól a boldogságtól, szeretettől, amit ad a család. A megfelelési kényszert pedig úgy vetkőzhetjük le, ha magunkba nézünk és elfogadjuk, hogy tudunk hibázni és a képességeinkhez mérten állítunk magunk elé feladatokat és így könnyebb önmagunknak is megfelelni. Magunknak akarjunk elsősorban megfelelni, ne másoknak! – hangsúlyozta Dr. Szabóné Maszler Judit. Hozzátette: teljesítmény orientálttá tettük mi emberek az ünnepet is és pont a lényeget veszítjük szem elől. Mit sem ér az az ajándék, amit rohanva, idegesen, másokat eltiporva szerzünk meg és közbe elveszítjük önmagunkat.
A családi tradíciók megszakítása kapcsán a szakember azt mondja, hogy a kommunikáció a kulcsa, felnőtt-felnőtt módra próbáljuk meg a határokat behúzni egy szülő-gyermek kapcsolatban és elmondani a véleményünket sérülésmentesen, tisztességesen meghallgatni a másik felet, valamint kompromisszumot kötni.
A stressz leküzdésének egy módja, ha egy 5 percre megállunk, félrevonulunk, behunyjuk a szemünket, megfeszítjük, majd elengedjük az izmainkat és tudatosítjuk magunkba, hogy az, amit most átélünk az csak egy negatív érzés. Ezt képzeletbe próbáljuk egy zsákba tenni, bekötni és elvitetni valakivel, majd képzeljünk oda valami jót, amit szeretnénk helyette kapni, ami felemel bennünket. Ha ezt képzeletben látjuk magunk előtt, már egy picit megkönnyebbülhetünk.
