Száz évvel ezelőtt, 1926-ban Gyöngyös egy rendkívül izgalmas és sorsfordító időszakot élt meg. Bár a település utcaképén még javában látszódtak a pusztító 1917-es nagy tűzvész nyomai, az újjáépítési láz pont erre az esztendőre érett be igazán, teljesen megváltoztatva és modernizálva a város arculatát. A lakosság és a városvezetés elszántságát jól mutatta, hogy ebben az évben vették kezdetét a Gyöngyösi Víztorony építési munkálatai Walder Gyula tervei alapján. A beruházás nemcsak építészeti mérföldkőnek számított, hanem kulcsfontosságú gyakorlati lépés is volt, amellyel a jövőbeni katasztrófák elkerülése érdekében végre korszerű és biztonságos alapokra helyezték a város vízellátását és tűzvédelmét.
Az építkezési hullám a magánszférát és a szociális területet is elérte, így a helyi építész, Fodor Károly irányításával sorra nőttek ki a földből az új tűzoltólaktanya épületei és a modern városi kislakások. Ezzel párhuzamosan egy nagyszabású földreform keretében több száz holdnyi területet osztottak ki a helyi igénylők között, ami megindította a ma is jól ismert Érsekföld városrész rohamos ütemű beépülését és benépesülését.
A városi modernizáció mellett 1926 a Mátra tömeges turizmusának születésnapjaként is bevonult a történelembe. Ebben az évben indult meg ugyanis a menetrend szerinti személyszállítás a mátrafüredi kisvasúton, amely hirtelen elérhetővé és vonzóvá tette a hegyvidéket a nagyközönség számára. A kirándulók növekvő igényeit kiszolgálva a Mátra Egylet ekkoriban építtette fel a kétlépcsős menedékházát Mátraházán, miközben a gyöngyösi Fő téren álló, frissen megújult Hungária Nagyszálló a Mátrába érkező elit közönség és a pezsgő helyi társasági élet abszolút központjává vált. A kávéháznak, bankfiókoknak és gyógyszertárnak is otthont adó patinás épület, valamint a Koháry István Reálgimnázium nívós kulturális rendezvényei együttesen biztosították, hogy Gyöngyös száz évvel ezelőtt egy dinamikusan fejlődő, polgárosodó és a jövőbe tekintő otthonná váljon.
