Idén az Ákos Pince Sauvignon Blanc fehérbora, valamint a Szőke Mátyás Pincészet Peres Cuvée vörösbora nyerte el a Gyöngyös Város Bora címet. Hogy mit jelent ez az elismerés a borászoknak, és milyen jövőt látnak maguk előtt a Mátrai borvidéken, arról a városborcím büszke tulajdonosaival, Holló Ákos és Szőke Mátyás borásszal beszélgettünk.
Mit jelent számotokra, hogy boraitok már nem először lettek győztesek a városbor-kiválasztáson? Fontos mérföldkő ez a borászatotok számára?
Szőke Mátyás: Nekem ez egy nagyon nagy dicséret és büszkeség, valamint mindenképpen nagyon jó marketing értékkel bír, és bár azt vallom, fontos, hogy országosan, vagy akár világszinten jó, ha ismerik a borainkat, ennek ellenére még mindig az a legfontosabb, és a legjobb, ha lokálisan vagyunk jelen, és itt tudjuk értékesíteni a borainkat. Tavaly a Cabernet Franc-nunk lett városbor, amiből főként karácsony környékén több itteni cég vásárolt, és ezek a borok ilyenkor 50-100 különböző helyre is eljutnak. Nagyon sok megkeresésünk van abból, hogy valaki vagy kapott ajándékba a borunkból, vagy valahol kóstolta már. Szerintem ennél jobb marketing nem is kell. Bár vörösborokban mindig is erősek voltunk, most már egy fehérborral is elférne egy ilyen cím a tarsolyunkban.
Holló Ákos: A városbor cím elnyerése szerintem is egy nagyon fontos és értékes marketingeszköz. Nem azért, mert a óriási mennyiséget vásárol meg tőlünk a város, hanem azért, mert a bor felkelti a nagyközönség érdeklődését, és ez már a májusi bornapokon is érezhető volt a forgalmunkon, hiszen sokan meg akarták kóstolni. Sőt, azóta is keresett a Sauvignon Blanc-unk.
Borfogyasztás tekintetében mi most a trend Mátraalján?
H. Á.: Az illatos fehérek mindig kedveltek, azokkal országosan és külföldön is helyt tudunk állni, hiszen olyan égtájon vagyunk, ahol nagyon szép illatos borokat lehet készíteni. Azonban Matyi említette a vörösbort, ami nem véletlen, hiszen a globális felmelegedés miatt ezen a borvidéken is egyre szebb vörösborokat lehet készíteni. Régebben is lehetett, de nem minden évjáratban, most viszont tízből tíz évjáratban biztos, hogy beérnek még akár a késői szőlőfajták is. Jelenleg azonban a borvidék 80 százalékban fehér szőlőt terem, és így nekünk a fehérbor a borvidéken a fő típusfajta.
A siker többféleképpen mérhető. Mérhető a díjakban és a bor mennyiségében is. Ki tudják szolgálni a Mátrai borvidék borászai a borszeretők igényét?
H. Á: Még a többi borvidéket is… Magunk között szoktuk azt mondani, hogy nagyon sokan szeretik a mátrai borokat, csak nem tudják, hogy azt isszák. A mai napig második legnagyobb borvidékként nagyon sok szőlőt is termelünk, és nagyon sok szőlő nem ezen a borvidéken talál gazdára, hanem kisegítő mentőövként a többi borvidéken. Az árnyoldala ennek, hogy így más borvidékeket emelünk a saját kiváló szőlőnkkel.
Sz. M.: Én még hozzátenném, hogy a harmadik jó mérce, ha üres a raktár. Az utóbbi időben nagyon sok borversenyt rendeznek, cím címet követ, de az az érzésem, hogy a vásárlók elvesztek a borversenyek rengetegében, és talán nem is értik, melyiknek mi a jelentősége. Éppen ezért én már csak a helyi borversenyeken elindulok, az országosokat leginkább mellőzöm, mert azt vettem észre, hogy a mi fogyasztóinkat nem az érdekli, hogy milyen plecsni van a terméken, hanem az, hogy az a termék, amit megalkotunk, amiben hiszünk több mint 30 éve, az mindig ugyanazt a sztenderd minőséget tudja képviselni.
H. Á.: Valóban igaz, hogy sok fogyasztó nem tudja értelmezni, mit jelent, ha egy bor arany- vagy ezüstérmes. Ezek nem olyanok, mint az olimpiai érmek, hanem sokkal inkább minősítések. Ráadásul a borbírálat igen szubjektív, leginkább az dönt, hogy az adott pillanatban, a kóstoláskor a bírálók mit éreznek. Így megeshet, hogy egy borversenyen ezüstérmes minősítést kapott bor akár csúcskategóriás termék is lehet. A városbor kiválasztásán is indult fehér kategóriában huszonegynéhány bor, de abból 14 akár nyerhetett is volna, hiszen mind jó volt. Már nem elég az, hogy valakinek jó bora van, szerencse is kell a sikerhez.
Úgy veszem ki a szavaitokból, hogy számotokra az a legfontosabb, hogy itthon, helyben, a szűkebb környezetetekben tudják a fogyasztók, hogy kik vagytok.
H. Á.: Mi a termelésünk több mint 30 százalékát helyben, a pincében értékesítjük. A Covid nekünk nagyon jól jött, mert akkor egy címlista alapján mi is elkezdtük a direktbe történő kiszállítást. Ez nagyon jól jött, mert aki csak nagykerbe szállított, vagy a vendéglátóhelyekre, amik zárva voltak, annak óriási gond volt az értékesítés. Természetesen fontos, hogy jelen legyünk a szórakozóhelyeken vagy az éttermekben is, de ennek több buktatója is van. Az egyik, hogy egy bruttó 1500 forintos átadású bor akár 6-7-8 ezer forint is lehet egy étteremben. Ezért sokan inkább kikérnek három deci sört, mert az megfizethetőbb, mint a bor.
Sz. M.: Ráadásul a forgalom visszaesésével az opciót is elvesztették nagyon sok helyen, hogy decire áruljanak bort, ezért aki borozni szeretne egy étteremben, annak mindjárt egy palackkal kell megvennie. Azonban nem biztos, hogy két ember mindenáron meg akar inni a vacsorához egy palack bort.
H. Á.: Általában hét és fél deci egy palack bor, de mi már próbálkoztunk kisebb, 2-3 deciliteres palackkal, de az többe kerül, mint egy 0-75-ös kiszerelés.
Egy borász – akinek a munkája a bor – milyen gyakran bont fel egy palack bort kedvtelésből például hétköznap este?
H. Á.: Ha nem kellene ennyit dolgozni, akkor a munkán kívül is sokkal inkább szerves része lenne az életemnek a bor. Én abszolút a kulturált borfogyasztás híve vagyok, a bort is mértékkel kell inni. Az alkoholcsökkentett vagy alkoholmentes borokban egyáltalán nem hiszek. Ha valaki kevesebb alkoholt akar bevinni, akkor ne igyon két deci bort, csak egyet. Ráadásul környezeti szempontból sem hatékony, hiszen az alkoholcsökkentő készülékekhez nagyon sok energia, rettenetes mennyiségű víz kell.
Sz. M.: Nagyapám mindig ellenezte, hogy alacsony mustfokkal, a teljes érés előtt szüreteljük le a szőlőt, mert akkor úgymond, üres lesz a bor, nem lesz se íze, se alkoholtartalma. Éppen ezért úgy tartotta, inkább szüreteljünk kevesebb, de jobb szőlőt. Én tartom magam a napi egy vagy két pohár borhoz, nyáron pedig a fröccshöz. Engem így neveltek, de ha egy kedd este pezsgőt kívánunk a vacsorához, akkor fölbontunk abból is egy üveggel.
Mitől függ, hogy egy borász tisztán vagy fröccsként issza a bort?
H. Á.: Nyáron mindenképp fröccs.
Sz. M.: Az elején mindig egy korty tisztán, és csak azután fröccs.
H. Á.: Így meg is van az alkoholcsökkentett borunk, hiszen egy kis fröccsnek egyből 50 százalékra esik az alkoholtartalma.
A jó borok mellett miben rejlik szerintetek a Mátrai borvidék jövője?
Sz. M.: A lokalizációban. Túl nagy a borvidék, ami Gödöllőtől egészen Kisnánáig tart, így nem központos, és nem is központosítható, hiszen túl sok és túl kicsi települések vannak, relatív messze, 5-6 km-re egymástól. Most itt vagyunk Farkasmályban, ide is kell találni valamit, ami vonzó lehet, ugyanúgy, ahogy június közepén Gyöngyöstarjánban megrendeztük a nyitott pincék napját. Bár a térség központja Gyöngyös, ahol alig tudnánk mi, borászok lebonyolítani egy akár 2-300 vendéget fogadó rendezvényt, mert erre talán egy alkalmas hely van. Másrészt nemcsak vendéglátás, hanem szállás terén sem vagyunk előkelő helyen. Ahhoz, hogy ez változzon, komoly infrastruktúrát kellene építeni, a beruházásokhoz pedig segítségre lenne szükség, mert a kisebb borászatoknak erre nincs forrásuk.
H. Á.: Egyetértek azzal, hogy a borvidék átka a nagysága, de igen sokszínű is a terület. Nehéz összefogni egy garázsborászatot, amelyik bio bort termel egy olyan nagy üzemmel, mint a Danubiána. Egyetértek Matyival abban, hogy lokálisan, a faluborászati programokhoz hasonlóan lehetne eredményt elérni. Ilyen szándékkal mi is három éve szervezünk már itt Farkasmályban Nyitott Pince rendezvényeket.
Apropó, Farkasmály, mi lesz, mi lehet a sorsa ennek a történelmi pincesornak?
H. Á.: Ahhoz, hogy itt valami nagy változás történjen, szükség lenne a város segítségére. Nekünk vannak kisebb és nagyobb terveink, és ezt az illetékesekkel meg is osztottuk. Nyilván lehetne Farkasmályból egy óriási turistaparadicsomot csinálni, de ehhez sok milliárd forint kellene. Előnyt jelent, hogy a Mátrában vannak kisebb-nagyobb szállodák, panziók, így egy rendezvény kapcsán mi jó pár tucat embert el tudunk szállásolni. Szintén előnyt jelent, hogy közel van a városhoz, így akár biciklivel, akár gyalogosan vagy kisvonattal is megközelíthető. Olyan attrakcióra lenne szükség, amire felkapják az emberek a fejüket, és ha már amiatt eljönnek a Mátrába, az itteni borokat is megismerhetik. Egert szoktam példaként említeni, ahol ott a vár, valamint a környékbe lévő fürdők, Egerszalók és Demjén óriási számú turistát vonzanak. Sajnos a Mátrában lévő négycsillagos vagy négy plusz csillagos szállodákból nem nagyon akarnak kijönni a vendégek. Érdekes azonban, hogy amikor az egyik nagy szállodában két-három évvel ezelőtt az étteremvezető engedélyt kapott arra, hogy minden második hónapban egy-egy mátrai borász borát is bemutassa, óriási mennyiségű bort lehetett eladni a szállodákban. Ez is azt bizonyítja, lenne kereslet a borainkra.
Summa summarum, egy borász számára talán a legfontosabb a fogyasztók véleménye. Melyik Ákos- és melyik Szőke Mátyás-bort szeretik a legjobban a borkedvelők, melyikből fogy a legtöbb?
H. Á.: Nálunk még mindig a Nyárest rozé a vezető, és nem sokkal van mögötte lemaradva az Irsai Olivér, illetve a Bodzás.
Sz. M.: Ha a top eladást nézzük, akkor nálunk az Irsai torony magasan vezet, hiszen a palackos forgalmunknak a 25-30 százalékát teszi ki. Emellett egy Muscat Ottonel van félédes verzióval, ami szintén nagyon keresett, vörösek közül pedig a Peres Cuvée a csúcskategóriás borunk.
Juhász Marianna
