Gyöngyös mindig is büszke volt borkultúrájára, de a bornapok története a 20. század második felében nyerte el mai formáját. A rendezvény azóta a város egyik legfontosabb közösségi ünnepévé vált, ahol a bor mellett a tradíció és a találkozás öröme is főszerepet kap.
A Mátra lankáin termett borok jó híre már a középkorban messzire eljutott és Gyöngyös – mint a borvidék központja – mindig is fontos szereplője volt a magyar borkultúrának. A szőlő és a bor évszázadokon át meghatározta a helyiek életét, ám az ezekhez kapcsolódó közösségi ünnepek – a szüreti mulatságoktól eltérően – csak a 20. század második felében kezdtek kialakulni rendezvényszerű, városi formában.
A bornapok előzményei még a szocialista korszakban, kisebb termelői bemutatókon, borkóstolókon jelentek meg. A rendszerváltást követően azonban a gyöngyösi Fő tér lett a borünnepek központja: megjelentek a helyi borászatok önálló standjai, ahol palackos és folyó borokat kínáltak, a borbemutatókat pedig koncertek, népművészeti programok és kézműves vásárok egészítették ki. Így lett a bornap a városi kulturális élet egyik csúcspontja. A 2000-es évek elején új elemként jelent meg a „Gyöngyös Város Bora” cím elnyerésének lehetősége. Egy szakmai zsűri minden évben kiválasztotta azt a bort, amely méltó volt a cím viselésére – a kiválasztott palack egy éven át képviselte a várost rendezvényeken, fogadásokon, kiállításokon. – Ez a hagyomány a mai napig él
A bornapok évről évre egyre több látogatót vonzottak nemcsak a városból, hanem a környező településekről és a fővárosból is. A rendezvény mára többnapos eseménnyé nőtte ki magát, amelyben a gasztronómia, a zene, a kézművesség és a közösségi élmények együtt adják meg azt a hangulatot, amit sokan már gyöngyösi sajátosságnak tartanak. A bornapok olyan hagyománnyá váltak, amely nemcsak a borászoknak, hanem a város egészének ünnepet jelent.
