A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ helyt adott egy panasznak a Gyöngyösi Bugát Pál kórházzal szemben, mert az intézményben májusban meghalt egy fiatal gyöngyösi férfi. Az NNK a panaszt megvizsgálva arra a gyanúra jutott, hogy az elhunyt beteget félrediagnosztizálták, szívbetegségét nem kezelték, az esetet pedig hiányosan dokumentálták, így az ügyben hatósági eljárást indítanak.
Augusztusban írtunk róla először, hogy egy gyöngyösi fiatal tisztázatlan körülmények között halt meg a Gyöngyösi Bugát Pál kórházban, az apa szerint azért, mert fia olyan injekciót kapott, mely súlyosbította szívbetegségét. A húszas éveiben járó Barnabás márciusban kereste fel a kórházat tartós köhögés és mellkasi fájdalmak miatt, ahol a Blikk akkori beszámolója szerint CT-vel szívmegnagyobbodást állapítottak meg, így beutalták a kardiológiára, tüdőpanaszaira antibiotikumot kapott, másnap pedig a pszichiátriai gondozóba küldték, ahonnan végül hazament, mielőtt behívták volna.
Állapota később rosszabbra fordult, mentőt hívtak hozzá, és az egri Markoth Ferenc kórházban látták el, ahol felső-légúti fertőzést diagnosztizáltak nála, és antibiotikumot írtak fel neki. Három nappal később viszont a gyöngyösi kórházban egy CT-vizsgálat során kiderült, hogy szívinfarktusa volt. A lap szerint ekkor egy olyan nyugtatót kapott, mely szívbetegekre veszélyes, mely végül halálához vezetett.
A gyöngyösi kórház tételesen cáfolta a súlyos vádakat, mint írták, mindent megtettek a fiatal beteg ellátása érdekében, akinek a cikk állításaival szemben több meglévő, nem pszichiátriai jellegű betegsége is volt, továbbá közölték, jogi képviselőjük sajtó-helyreigazítási eljárást indítványozott az újság ellen, valamint rágalmazás és becsületsértés miatt rendőrségi feljelentést is tettek.
Az az elhunyt férfi apja azonban panasszal élt fia ellátása miatt az NNK-nál, és eljuttatta hozzánk a vizsgálat november 13-án kelt eredményét, mely szerint a kórház megszeghette az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szabályokat és irányelveket, ennek kiderítésére hatósági eljárást indítottak.
Az eljárást megalapozó panaszvizsgálati eredményekben az NNK megjegyzi, hogy a dokumentáció hiányosságai miatt nehezen, csak részben rekonstruálható az ellátás folyamata, de a jelentés szerint a beteg 2023. március 19-én került a gyöngyösi kórház sürgősségi osztályára, szívmegnagyobbodás, vizesedés, és tüdőgyulladás gyanújával, ahonnan intravénás kábítószerek használata miatt a pszichiátriai és a kardiológiai osztályra is beutalták. Március 25-én a páciens „nyugtalan, agitált, zavart” állapota miatt elrendelték a korlátozó intézkedést, azonban ennek feloldását nem dokumentálta a kórház.
A nyugtatózást sem az érvényes protokollok szerint végezték a vizsgálat szerint, a gyógyszerek típusa és dózisa sem volt adekvát, és sosem alkalmaztak szedációs szünetet, így a beteg neurológiai állapotát nem is lehetett felmérni, a használt szerek folyamatos kiürülése pedig befolyásolta a kezelést a beteg változó vese- és májfunkció-zavarai miatt. Azt, hogy az alkalmazott antipszichotikumnak közvetlen köze volt a beteg halálához, mint azt az apa gyanítja, nem állapítja meg az NNK vizsgálati eredménye.
A hatóság aneszteziológia és intenzív terápia területének szakfelügyeletét ellátó főorvosa szerint a beteg „nem az egészségi állapotának megfelelő kezelést kapta,” a kórház diagnózisa szerint ugyanis elvonási tünetei voltak („drog megvonása miatti delírium”), ez viszont a szakfelügyelő orvos szerint nem klinikailag megalapozott, sőt, a szívelégtelenség jelenléte a „kórlefolyást és a kivizsgálás leleteit figyelembe véve (…) egyértelműen megállapítható volt.” Ennek ellenére az NNK szerint a beteg sem az ambuláns megjelenések, sem a belgyógyászati kezelés során, sem pedig az intenzív osztályon nem kapott szívproblémái eredményes ellátásához szükséges specifikus terápiát.
Bár az ügy első előkerülésekor a kórház tagadta, hogy a beteg felfekvései és tüdőgyulladása a kórházban alakultak ki, valamint szerintük Barnabás vese- és májproblémái már a kórházi kezelés előtt fennálltak. Az NNK panaszvizsgálata azonban ezt megcáfolni látszik: a vizsgálati eredmény szerint az ápolási időszak elején a beteg vesefunkciós értékei még elfogadhatóak voltak, májelégtelenség sem volt igazolható, csak a kórházi kezelés későbbi fázisaiban, fertőzés következtében romlottak ezek az értékek. A beteg halála előtt szeptikus sokkba került, a hatóság főorvosa ezt a kórházi kezelés alatt kialakult felfekvések, illetve a lélegeztetéssel összefüggő, úgynevezett „nosocomialis,” azaz kórházi fertőzésből származó tüdőgyulladással magyarázza.
Az ügy kapcsán kérdéseinkkel megkerestük a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot valamint a Gyöngyösi Bugát Pál Kórházat, amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.
