Kétmillió szegény van Magyarországon a KSH legfrissebb, háztartások életszínvonaláról szóló kiadványa szerint. Nominálisan tovább nőttek a jövedelmek, de a reálérték növekedése jócskán lelassult, és tovább nyílt a társadalmi olló. A kiadvány országos adatait összevetettük régiónk számaival, ami alapján felgyorsulni látszik Észak-Magyarország lecsúszása.

A KSH közzétette legfrissebb, „A háztartások életszínvonala” című kiadványát, mely szerint 2022-ben az egy főre jutó átlagos éves jövedelem 3 millió 84 ezer forint volt, ez 17,6%-os növekedés a tavalyi értékhez képest, ám ennek javát elvitte az infláció. A KSH szerint a reálbérek tavaly csupán 2%-kal nőttek, ami folytatta a 2019-es, 9,1%-os csúcs óta tartó csökkenő trendet.

A statisztikai hivatal megállapítása szerint a lakosság jövedelemszerkezete továbbra is kedvező, 2022-ben az összes jövedelem háromnegyede munkavégzésből származott, 2021-ben ez csak 69% volt. A Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád vármegyéket magába foglaló észak-magyarországi régióban az éves bruttó átlagjövedelem  csupán 2 millió 629 ezer forint, az országos érték 85%-a. Az észak-magyarországi jövedelmek 2018-ban voltak a legközelebb az országos átlaghoz, ekkor ez az arány 90% volt, azóta viszont a régiók között az utolsó helyre csúszott Észak-Magyarország:

Romlott a családok jövedelmi pozíciója

2022-ben a legmagasabb egy főre vetített éves jövedelme átlagosan 4 millió 893 ezer forinttal az egyedülálló, 65 év alatti férfiaknak volt, ez 23,9 százalékkal több, mint amit az egy egyedülálló, 65 év alatti nők hazavisznek. Bár a kormányzati mantra szerint Magyarországon jobban jár az, akinek gyereke van, mint akinek nincs, KSH összesítése szerint a gyermektelen háztartások relatív jövedelmi pozíciója kismértekben javult, míg a gyermekeseké kismértékben romlott 2021-hez képest. Előbbiek egy főre jutó jövedelme 16,2%-kal meghaladta az országos átlagot, utóbbiaké 16,4%-kal elmaradt tőle:

A gyermekes háztartások közül a két felnőttből és egy gyermekből álló családok jövedelme megegyezett az országos átlaggal, a többi háztartástípusé alatta volt. A három- vagy annál több gyermekes háztartások egy főre jutó jövedelme 5,9%-os növekedés mellett az országos átlag alig kétharmadát tette ki:

Nyílik az olló

Tavaly tovább nőtt a különbség a legszegényebbek és leggazdagabbak között: A legfelső jövedelmi ötödbe tartozók átlagjövedelme évente 6 millió 27 ezer forint, ez 4.8-szerese annak az 1 millió 246 ezer forintnak, amit a legalsó jövedelmi ötödben átlagosan megkeresnek évente, tavaly ez a szorzó 4,3 volt.

A két szélső jövedelmi ötöd jövedelemszerkezete is jelentősen eltér: a legszegényebbek összjövedelmének csupán 69,8%-a származik munkából vagy vállalkozásból, és 28,2% a társadalmi jövedelem aránya, a leggazdagabbaknál 79,7% a munkajövedelem, 16.9% a társadalmi.

Leszakadóban Észak-Magyarország

Tavaly országosan már 19,6% volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, ami 1,2 százalékpontos emelkedés a 2021-es adathoz képest, azonban a területi adatokat megnézve azt láthatjuk, hogy Észak-Magyarországon sokkal drámaibb a változás.

Régiónk szegénységi mutatói rendre a legmagasabbak az országban, de 2016 óta nagyjából csökkenő volt a tendencia. Tavaly ez azonban megfordult: 25%-ról 31,7%-ra ugrott azok aránya, akik szegénységben, vagy a szegénység peremén élnek, ami nagyjából olyan, mintha Spanyolországból (26%) Bulgáriába (32%) költöztünk volna:

A KSH magyarázata szerint a fenti adatnak három dimenziója van. Egyik a relatív jövedelmi szegénység aránya, magyarán hogy hányan élnek olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el a medián 60%-át. A másik tényező a súlyos anyagi és szociális depriváció; itt tizenhárom tényezőt vizsgálnak, olyanokat, mint hogy volt-e az illető nyaralni, tud-e fedezni egy váratlan kiadást, megcsúszott-e a hitelével, stb. Aki hét kritériumnak megfelel, az súlyos szociális deprivációban él. A harmadik dimenzió azok aránya, akik alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú tagok adott évben munkapotenciáljuk kevesebb, mint ötödét töltötték munkával. Az számít szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek, aki legalább egy dimenzióban érintett.

Ezeket a dimenziókat külön-külön megvizsgálva azt láthatjuk, hogy bár az alacsony munkaintenzitás országosan csökkent, Észak-Magyarországon stagnált, a másik két mutatóban viszont kiugró adatokat produkált; régiónkban nagyjából minden ötödik embert érint a súlyos depriváció vagy a jövedelmi szegénység.