Akusztikus hangszerelésben játszott Nirvana dalokat Lugosi Dani és Takács Vilkó a CoolTér Pikniken. A fiúk rendkívül sokoldalúak, Danit például a Wellhello hangmérnökeként ismerik a szakmában, emellett a Polytrip nevű új zenekarára is érdemes figyelmet fordítani. Vilkó pár hete járt Gyöngyösön Ganxsta Zoleeval a Dos Diavolos formációval, jelenleg a Kartel gitárosa, a Men in the Box és a Ladies First zenekarok tagja is. A srácok a kultikussá vált Unplugged in New York album dalait hozták el Gyöngyösre. Többek között erről és a Nirvana életérzésről is beszélgettünk velük.
Hogyan találtatok egymásra és mikor jött az ötlet, hogy Nirvana Tribute zenakart alapítsatok?
Takács Vilkó: Régóta ismerjük már egymást Danival, ha jól emlékszem 8 évvel ezelőtt kezdtünk Nirvana feldolgozásokat játszani. Daninak volt már egy Nirvana tribute zenekara ami megszűnt és azt gondoltam, hogy Dani hangja annyira autentikus, hogy folytassuk ezt a vonalat. Eleinte csak akkusztikus gitárokkal, átiratokkal ültünk a közönség elé, majd kiegészültünk egy dobossal, basszusgitárossal és egy tangoharmonikással, pont úgy mint az 1993-as Nirvana azóta kultikussá lett unplugged albumán is.
Dani, te mikor ismerkedtél meg Kurt Cobain zenéjével és milyen hatással volt rád?
Lugosi Dani: Találtam egyszer apukám szobájában a földön egy eredeti átlátszó műsoros kazettát, megkérdeztem tőle mi ez a szalag, mire ő azt mondta, hogy ne tegyem be. Azoktól kapta akiknél zenekari próbán járt, hogy ilyen zenét szeretnének játszani, de annyira borzalmasan rossz zenét nyomtak, hogy azt gondolta ez is biztosan valami szörnyű zene lehet. Nyilván a kíváncsiság nyert és meghallgattam az In Utero albumot akkor pecsételődött meg a sorsom. Azt éreztem, hogy ez a zene lyukat üt a mellkasomban és apu is azt mondta miután meghallgatta, hogy ez a te „Beatlesed”.
És mikor jött el a pillanat amikor már nemcsak hallgatni hanem játszani is szeretted volna a dalaikat?
Lugosi Dani: Serdülő tinédzser koromban amikor már tudtam kettő, három húrt egyszerre pengetni már akkor is Nirvana dalokon gyakoroltam gitározni. Betanultam az összes albumot szólóban majd utána tanultam meg gitározva énekelni. Ami másnak a Deep Purple – Smoke on the Water volt, az nekem a Nirvana – Come As You Are. Ez volt a kezdő pont a zenélésben.
A Nirvanahoz se hozzátenni se elvenni nem lehet, mert úgy jó ahogy van. Nektek mely dalok jelentették a legnagyobb kihívást?
Takács Vilkó: A 1993 novemberében felvett és 1994-ben megjelent azóta kultikussá lett unplugged album háromnegyed órás. Amikor mi színpadra vittük ezeket a dalokat, akkor ragaszkodtunk hozzá, hogy olyan számokat is átdolgozzunk amik ezen az albumon nem szerepelnek de mi szeretjük őket. Volt bennünk egy olyan izgalom és kihívás, hogy vajon mit tudunk ezekből a zúzósabb pank-rock dalokból csinálni. Ott volt például az egyik legismertebb Nirvana dal: a Smells Like Teen Spirit, ezt is átültettük egy más műfajba olyannyira, hogy az emberek nem ismernek rá egészen addig amíg el nem kezdődik a szöveg.
Mi az unplugged koncertek előnye a nagyzenekari felálláshoz képest?
Talán a légkör ami más. Ebben a légkörben a zenék súlytalanabbak, és ez egy nagy ellentét, hiszen tudjuk, hogy mennyire súlyos eredetileg a Nirvana zenéje. Az egész miliő teljesen más és külön megvan mindkét felállásnak a rajongóbázisa. A nagy koncertekre azok jönnek akik fejen pörögnek, az unplugged fellépésekre pedig egy sokkal spirituálisabb közönség vágyik.
Hol lehet még veletek találkozni a nyáron?
Július harmadik hetében lépünk fel egy tribute fesztiválon Budapesten és mivel idén 30 éves ez a bizonyos Unplugged album ezt is meg szeretnénk ünnepelni.
