A szőlőművelés Gyöngyös környékén középkori múltra tekint vissza. 1042-ből már van okleveles adat szőlőbirtokról Abasár környékén, a 13-14. századi oklevelek pedig több mátraaljai és gyöngyösi szőlőbirtokot említenek.
Régen Gyöngyösön a szüret nem egyszerű mezőgazdasági munka volt, hanem az egész város életét meghatározó esemény. A szüret időpontját a városi tanács állapította meg, a dátumot kidobolták, a jegyző pedig a város erkélyéről is kihirdette. A szüret általában októberre esett. A hagyomány szerint ebben az időszakban éjszakára még a város kapuit is bezárták, hogy napkelte előtt senki ne hagyhassa el a várost.
A korabeli gyakorlatban a munka és az ünnep nagyon szorosan összetartozott. A szőlőművelő kapások énekeltek munka közben, a szőlőtaposók pedig a dalok ritmusára taposták a szőlőt. A gyöngyösi és mátraaljai szőlőmunkákhoz kapcsolódó énekekből később országosan ismert népdalok is születtek.
Emellett volt egy nagyon sajátos helyi szokás is. Míg sok vidéken szüreti koszorút készítettek, Gyöngyösön és környékén a harang alakú szőlőkorona terjedt el. Ezt díszes saroglyán, szalagokkal ékesítve vitték.
A felvonulások pedig nem nélkülözték a humort sem. Maskarások, különféle tréfás alakok – például a „gyöngyösi” vagy „kormos cigány”, illetve rongyos ruhába öltözött „bolond” – is megjelenhettek.
A városi értéktár szerint az első gyöngyösi szüreti mulatság az 1850-es években volt. A rendezvények központi eleme idővel a felvonulás lett, amely a két világháború közötti időszakban már kialakult, szabályozottabb formát öltött.
Egy gyöngyösi iskolai jubileumi kiadvány visszaemlékezése szerint a századfordulón a menetnek szigorú koreográfiája és meghatározott szereplői voltak. A két világháború között aztán bővült a résztvevők köre: megjelentek a maskarások, a Gyöngyösi Kerékpáros Klub tagjai, és a viseletek is változtak. Mindez arra utal, hogy a szüreti felvonulás nem pusztán folklórbemutató volt, hanem a város társadalmi életének tükre lett.
A második világháború után évente rendeztek szüreti felvonulásokat. Ekkor a korábbi hagyomány új elemekkel bővült: megjelentek a pártok jelvényei és jelmondatai, bekapcsolódtak az általános és középiskolák tanulói, valamint az üzemek is. A korszak három kiemelkedő szüreti mulatsága 1948-ban, 1949-ben és 1950-ben volt.
A gyöngyösi szüret aranykora az 1950-es évek végén volt. Ekkor a gyöngyösi szüreti rendezvények olyan méreteket öltöttek, amilyenekhez foghatót később is nehéz találni. A korszak csúcspontja 1958-ban és 1959-ben volt. Ekkor már nem egyszerű szüreti mulatságot rendeztek, hanem megszületett a Gyöngyösi Szüreti Napok komplex rendezvénysorozata mezőgazdasági kiállítással, szüreti felvonulással, lovas bandériummal, kerékpárosokkal, a járás 12 településének népviseletbe öltözött csoportjaival, kulturális programokkal, szüreti mulatsággal, valamint egy hatalmas szabadtéri színpadi produkcióval.
A felvonulók száma meghaladta a 2-3 ezer főt, a nézőké pedig elérte a tízezret. A rendezvény már-már karneváli méretűvé vált, és országszerte ismert lett. Egy másik forrás szerint 1959-ben a délutáni szüreti felvonulásnak több tízezer nézője volt; mindez jól érzékelteti, hogy a rendezvény milyen rendkívüli érdeklődést váltott ki.
1958-ban Muharay Elemér megírta a Gyöngyös Gyöngyi szép szerelme című népi daljátékot, amely a gyöngyösi szőlőkapások történetét dolgozta fel. A darabban 360 gyöngyösi szereplő vett részt. A darabot 1959-ben ismét előadták, ekkor már az újonnan elkészült, négyezer férőhelyes Orczy-kerti szabadtéri színpadon. A bemutatón jelen volt Kodály Zoltán is.
A gyöngyösi szüret ekkor már nem egy délutáni felvonulás volt. Egy egész várost megmozgató kulturális eseménnyé vált.
A ’60-as és ’70-es években a felvonulásokba bekapcsolódtak a termelőszövetkezetek is. A menetet szőlővel díszített fogatok, traktorok és teherautók tették látványossá. A résztvevő tsz-ek saját szőlőpiramist készítettek, amelyet a fiúk és lányok a vállukon vittek.
A teherautókon és kocsikon népdalénekesek, néptáncosok és más csoportok vonultak, a járművekről pedig még borkóstolásra is lehetőség nyílt. Egyes beszámolók szerint a tsz-tagok a teherautó platóján asztal mellett mulattak.
1969-ben a városi tanács létrehozta az Aranyszőlő vándordíjat, amelyet a szüreti felvonuláson bemutatott produkciókért lehetett elnyerni.
A források alapján nem egyetlen esemény vetett véget a szüreti felvonulásoknak, sokkal inkább fokozatosan veszítették el a korábbi formájukat. A nyolcvanas évek végére a nagy, hagyományos felvonulások és fesztiválok elhaltak, és az 1988-as Mátrai Szüret ’88 rendezvény volt hosszú időre az utolsó ilyen nagy esemény.
Ebbe minden bizonnyal közre játszott, hogy a nyolcvanas évek végére átalakult az a társadalmi és gazdasági háttér, amely a korábbi, több ezer embert megmozgató felvonulásokat életben tartotta.
