Interjú Hiesz Györggyel
Október elsején visszavonult a helyi közélettől Hiesz György, aki a rendszerváltás óta, 1990-től kezdődően meghatározó alakja volt a helyi politikai életnek. A 68 éves politikus két cikluson át volt országgyűlési képviselő, két cikluson át önkormányzati képviselő, és összesen 18 éven át irányította a várost polgármesterként. Politikai pályafutása lezárása alkalmából készítettünk vele interjút azzal a céllal, hogy olvasóink ne csak a politikust, hanem az embert, családapát és büszke nagypapát is megismerjék.
Bár már gyerekkorától sok időt töltött édesapja mellett Gyöngyösön és a környéken, a középiskolás éveit már teljes egészében a városban töltötte. Hogyan fordult a közélet, a politika felé?
Édesapám 47 éves korában bekövetkezett halála után nehéz évek következtek. Én erdész szerettem volna lenni, az egri Dobóba készültem, de édesapám 47 éves korában bekövetkezett hirtelen halála mindent megváltoztatott. Az állami gazdaság ugyanis – ahol édesapám dolgozott – ösztöndíjat ajánlott, így kerültem a mezőgazdasági szakközépiskolába. Az iskola nem volt nagy létszámú, mindenki ismerte egymást, közvetlen emberi kapcsolatok alakultak ki, és ott fogant meg igazán a közösség iránti érdeklődésem. Osztálytitkár, majd az ifjúsági mozgalom titkára lettem. Ez politikai szervezet volt ugyan, de nem nagyon politizáltunk. Szerveztük az osztály, a kollégium, az iskola szabadidős és sporttevékenységét, megtűzdelve egy kis érdekvédelemmel. Nagyon sok jó emléket őrzök erről az időszakról és a diáktársaimról.
A középiskola után a főiskolán folytatta tanulmányait, ahol ugyancsak aktív szervezője volt a helyi közösségi életnek. Hogyan emlékszik erre az időszakra?
Az állami gazdaság segítsége a középiskola után is folytatódott. Hiába húzott a szívem Sopronba, az erdészetire, vagy a Testnevelési Főiskolára – mivel elég intenzíven sportoltam is – a családi anyagi helyzete miatt az ösztöndíjat és a gyöngyösi főiskolát választottam. A döntést e egyáltalán nem bántam meg, hiszen itt is egy közvetlen emberi, tanári, diáktársi közeggel találkoztam. Tanultunk – kétszer jó tanuló, jó sportoló címet nyertem –, folytattam a mozgalmi munkát. Magyon jó évfolyamunk volt, a főiskolán aktív sport- és kulturális élet folyt, koncerteket, előadásokat szerveztünk, ifjúsági parkot, rádiót üzemeltettünk, lapot adtunk ki. Közben az érdekvédelem nagyon fontossá vált, megkerülhetetlenek voltunk, sok jogosítványt kaptunk, volt véleményezési, sőt vétójogunk is. Ezek voltak az igazi tanulóévek!
Mindez azonban mégiscsak az állampárt ifjúsági szervezetének keretei között zajlott. Nem volt Önben ellenérzés szülei története miatt, ami távol tartotta volna a párttól?
Valóban az volt, de a ’70-es évek végén teljesen más volt a politikai közeg. Az egyetemeknek és a főiskoláknak megvolt a saját autonómiája, ami bizonyos szabadsággal is együtt járt, még ha az korlátozott volt is. Nem, vagy csak alig volt direkt pártpolitizálás az ifjúsági mozgalomban. Olyan belső információs rendszer működött nálunk, ami a pártban nem, és ez kinyitotta előttünk a világot. Frissen kaptuk a nyugati, amerikai lapok cikkeinek fordításait, mint például a New York Times, de olvashattuk az angol, német, francia lapok nem éppen a szocializmust dicsérő cikkeit is, amelyek megmutatták, hogy a világ egy kicsit másabb, mint ahogy azt a hazai sajtó lefesti. Még most is rácsodálkozom, hogy az akkori rendszer hogy engedte a leendő értelmiségnek, hogy olvassa a hivatalostól nagy eltérő álláspontokat. Ezekben az években alakult ki baloldali, szociáldemokrata értékrendem, amihez politikai pályafutásom során végig hű maradtam. Az igazságosság, a szolidaritás eszméje, az elesettek védelme a saját megélt élményeimen túl otthonról, a családból jöttek. Édesapám, édesanyám, családom más tagjai is igazságtalanul szenvedtek, pedig csak jobbítani akartak. Rákosi börtöneiben nagyon sok baloldali, szociáldemokrata, kisgazda politikus szenvedett. Mivel a politizálásnak, a közéletnek nem nagyon volt más terepe, én itt szocializálódtam, itt formálódtam, itt próbáltam jobb irányba vinni az életünket.
Hiesz György elmondta, nagyon sokan nem akarták elhinni, hogy nem folytatja politikai pályáját. Szerinte jó időben, sok-sok eredménnyel hagyta itt a várost. Nyugdíjas éveit kertészkedéssel, horgászással, gombászással, túrázással, kerékpározással szeretné tölteni, és célja, hogy bepótolja az elmaradt utazásokat.
Szeretne többet tudni? Iratkozzon fel a Gyöngyösi Újság digitális kiadására, és a megjelenés napján elküldjük Önnek!
