A Magyar Kultúra napjához kapcsolódóan tartottak előadást a Gyöngyösi Ferences Könyvtárban, melyen Prof. Dr. Kocsis Imre, egyetemi tanár, váci nagyprépost mesélt a katolikus magyar nyelvű bibliafordítások alakulásáról. A Szentírás, Isten üzenete az emberekhez, eredetileg héber, görög és arámi nyelven íródott. A 4. században élt Szent Jeromos egyháztanító volt az, aki annyira elmerült a Szentírásban és a szent szövegek olvasásában, hogy I. Damáz pápa megbízta azzal, készítsen egy új, egységes latin nyelvű változatot belőle. Ez a szöveg végül Vulgata néven lett ismert, és hosszú ideig volt használatban. Már Szent István korabeli törvényekből ismert, hogy az egyházi személyeknek bizonyos evangéliumi szakaszokat meg kellett magyarázniuk, így feltételezhető, hogy már a XII. században elkezdtek magyar nyelvre fordítani a Szentírásból.
Az első teljes magyar nyelvű katolikus bibliafordítás 400 évvel ezelőtt készült el. Miután a Vizsolyi Biblia – Károlyi Gáspár fordításának köszönhetően 1590-ben megjelent, egyre erősebb igény merült fel egy katolikus szellemű fordítás elkészítése iránt. A nagy feladatot Pázmány Péter egyik munkatársa, Káldi György kapta.
A Káldi-féle fordítás után – a magyar nyelv alakulásának figyelembevételével – háromszor formálták át a szöveget. Először 1834-35-ben Szepesy Ignác püspök felügyelete alatt, majd az 1860-as években Tárkányi Béla revideálta, végül 1927-34 között a Szent István Társulat Bizottsága módosította. 1950-es évektől jelentek meg azok a fordítások, melyek Káldi művétől függetlenek és az eredeti héber, valamint görög szöveget vették alapul. Káldi György 1626-ban megjelent Biblia- fordítása a magyar irodalom és teológia történetének egyik legmeghatározóbb műve, amelynek mai értéke sokrétű, egyszerre jelentős kulturális-nyelvi emlék és a katolikus bibliai hagyomány alapköve.
