A nagyvilág eseményei közül a szomszédunkban zajló háború szolgáltatja az egyik leggyakoribb vitatémát a hazai közbeszédben, így a gyöngyösiek körében is. Ki a hibás, ki kezdte, ki támadott, ki az áldozat, ki a provokatőr, ki az agresszor, ki-kivel szövetkezik, ki-kit utál jobban.
A háborút illető tények és előzmények sokasága nem ismert előttünk, vélhetően nem is lesz ismert soha, azonban ezt az információs űrt a meggyőződéses fantázia csettintésre kitölti. A témában mindenkinek van véleménye, de a helyzet az, hogy a háborúval kapcsolatos álláspontokat elsősorban és kifejezetten a belpolitikai meggyőződések határozzák meg. A félinformációk és a dezinformációk által elárasztott közösségi média termékeny táptalaja lett annak, hogy sokakat már ne is érdekeljen a valóság, csak a vélemény.
Ennek a gondolatmenetnek és megfigyelésnek alapvetően nem a Gyöngyösi Újságban lenne a helye, azonban a jelenségnek van egy elburjánzott helyi vonatkozása is. A jelenség pedig az, hogy a tények jelentőségét Gyöngyösön is csorbítja a vélemény és a valótlan hírek hangereje. Egy döntés, egy pályázat állapota, a szúnyoggyérítés megvalósulása vagy éppen a közbiztonsági adatok viszonylag pontosan meghatározhatóak egzakt számokkal, adatokkal vagy éppen egyértelmű igenekkel és nemekkel. Abban az esetben, ha a tények valakit valóban érdekelnek.
A tények viszont nem szükségesek ahhoz, hogy önfeledten csatlakozzunk egy zárt véleményközösség napi felháborodásához. Sőt, a tények csak összezavarnák mindezt. Ahogyan a világpolitikában, úgy a gyöngyösi közbeszédben sem az választja ketté az egymással szemben helyezkedőket, hogy kinek van igaza. A valódi választóvonal az, hogy kinek mi a célja: a háború vagy a béke, a felháborodás vagy a megbékélés.
A világpolitikában jelentős hadászati és médiatömbök állnak egymással szemben, míg Gyöngyösön már csak egy-egy továbbszolgáló fegyverkezik még mindig álhírekkel. A csendes többség itt a megbékélés pártján áll: ez így helyénvaló, és így is marad.
Szókovács Péter
polgármester
