Hatvan évvel ezelőtt, 1965. június 15-16-án rögzítette Bob Dylan a Like a Rolling Stone című szerzeményt, amely nemcsak a saját életművében, hanem a rockzene történetében is mérföldkőnek számít. A dal története több mint egy zenei alkotásé: kulturális fordulópont, amely új irányba terelte a könnyűzenét.
A minnesotai születésű Dylan, a folkmozgalom ikonja, kezdetben egy szál gitárral és harmonikával lépett színpadra. A hatvanas évek elején olyan dalokkal vált nemzedéki szócsővé, mint a Blowin’ in the Wind, a The Times They Are a-Changin’ vagy a Masters of War. Ám 1965-ben elindult egy új zenei úton – szakított az akusztikus hagyományokkal, és az elektromos hangzás felé fordult.
A Like a Rolling Stone születése egy személyes és alkotói válság eredménye volt. Dylan egy tízoldalas versfolyamot vetett papírra, amelyből később – zongora mellett ülve – formálódott a dal, a „How does it feel?” sor inspirációjából. A dalszöveg nyers őszintesége és zenei megszólalása mindent felforgatott, amit addig a rádióbarát slágerekről gondoltak.
A felvétel New Yorkban, a Columbia Stúdióban zajlott. Dylan híresen improvizatív módszerekkel dolgozott: sem kották, sem próbák, csak rögtönzött utasítások. A legendás hangzás kulcsa egy véletlen döntés volt: Al Kooper, aki eredetileg gitározni jött, a Hammond-orgonához ült, és a producer megdöbbenésére ez adta meg a dal különleges karakterét.
A dal több mint hatperces hossza miatt a kiadó először nem akarta kislemezen megjelentetni, de egy klubban kiszivárgott felvétel hatására rádiósok özönlötték el a kiadót. Végül 1965. július 20-án megjelent a kislemez, a B-oldalon a Gates of Eden című akusztikus dallal.
A Like a Rolling Stone nemcsak zeneileg, hanem kulturálisan is megosztó lett: Dylan a newporti folkfesztiválon elektromos kísérettel adta elő, amit közönsége árulásként élt meg. Ennek ellenére a dal új korszakot nyitott, és számtalan zenészre gyakorolt hatást: Bruce Springsteen szerint „egy új világ ajtaja tárult ki” előtte, Frank Zappa pedig elgondolkodott a visszavonuláson.
A dalt több százszor feldolgozták – Jimi Hendrix, a Green Day és végül a Rolling Stones is, akik csak 1995-ben tűzték műsorukra. Dylan maga is úgy nyilatkozott: ez a legjobb dal, amit valaha írt.
A dalszöveg ikonikus kézirata, rajzokkal és javításokkal, 2014-ben 2 millió dollárért kelt el egy árverésen – könnyűzenei relikviáért addig még nem fizettek ennyit.
Bob Dylant mára irodalmi és művészeti intézmények sora is elismeri: Nobel-díjas, Oscar- és Grammy-díjas, több egyetem díszdoktora, művészeti akadémiák tagja, és munkásságát múzeumok, archívumok is őrzik. Történetét filmek, dokumentumfilmek dolgozták fel – Martin Scorsese is készített róla alkotást No Direction Home címmel.
A Like a Rolling Stone című dal születésének hatvanadik évfordulója jó alkalom arra, hogy újra meghallgassuk ezt a korszakalkotó szerzeményt, és elgondolkodjunk: „Milyen érzés?” – ma is érvényes kérdés.
Fotók: petercrosbie.net
