Trianoni emléktáblát avattak Mátrafüreden. A tábla egyszerre kívánja őrizni Trianon, valamint Gyurinik László emlékezetét. Az erdész még az 1930-as években állított emléket feketefenyőből, mely aztán évtizedeken keresztül látható volt a Mátrafüred felett elszálló repülőkről. Az átadó ünnepségen beszédet mondott Bodárné Hortolányi Katalin, Gyurinik László unokája, valamint több verset is elszavalt Rékasi Károly színművész.
Bodárné Hortolányi Katalin az elmúlt 10 évben azért küzdött, hogy ne tűnjön el nyom nélkül nagypapája hagyatéka. A kedden felavatott emléktábla a trianoni megemlékezés mellett, ezt a célt is szolgálja. Elmondta, nagypapája örökségét akkor kezdte el kutatni, amikor 10 évvel ezelőtt beszélgetésbe keveredett egy férfival Mátrafüreden, akiről kiderült, hogy Nagyváradról minden évben ellátogat a fenyőfák egykori helyéhez. A férfi pont az unokát kérdezte, vajon tudja-e milyen üzenet volt itt régen a fákba rejtve.
Gyurinik László 1895-ben született a Kárpátok ölelésében fekvő Zsolnán. Imádta a természetet, így erdésznek állt és Mátrafüreden kapott munkát. Itt érte utol 1920. június 4-én a trianoni békeszerződés híre. Bánata elmondhatatlan volt. Az 1930-as években, egy fásítás során támadt az ötlete, hogy a fenyőkkel egy üzenetet hagy, amely jelképezi a meg nem szűnő honvágyát, vagyis, hogy nincs erő és nincsen határ, amely elszakítaná egymástól a magyar embereket. Ekkor ültettek be feketefenyőkkel egy József Attila idézetet: „Nem! Nem! Soha!”. A fák az évtizedek alatt végül elkorhadtak, volt, amit kivágtak, a mai napig semmi bizonyítéka nem volt az egykori megemlékezésnek.
Beszédében Bodárné Hortolányi Katalin kiemelte, a fiatalok szempontjából is nagyon fontos az emléktábla állítása, az örökség tovább adása, hiszen Trianont addig nem érti meg igazán az ember, amíg nem élt meg egy bizonyos kort, nem volt része nehezebb időkben.
Faragó Tamás, a Mátrafüredi Részönkormányzat vezetője elmondta, a tábla egy olyan üzenetet fogalmaz meg, amely a mai napig a mátrafürediek szívében él.
