Kovács Kati már több mint 50 éve a magyar zene utazó „nagykövete.” A gyöngyösi augusztus 20-ai fellépésére is sokan kilátogattak és nem csak helyiek. Székesfehérvárról, Szegedről, de Budapestről is érkeztek rajongók, hogy hallhassák a 78 éves énekesnőt, akinek a karrierjét az 1962-es Ki mit tud? indította be. A hazai könnyűzene egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású énekesnőjével még a koncert előtt beszélgettünk.
Nem messze vagyunk a szülővárosodtól és attól a helytől, ahol felnőttél. Milyen élmények, emlékek fűznek ehhez a térséghez?
Mikor megérkezett a felkérés, arra gondoltam, hogy végre, hogy Gyöngyösön is felléphetünk, mert évek óta nem voltunk itt. Azt is mondhatom, hogy hazai vizeken evezek, mert én 50 km-re innen, Egerben nőttem fel. Megfelelő izgalommal vártuk, mert azért ilyenkor a felelősség is nyomasztja az embert.
Több évtizedes szakmai múltnak ma már kevesen örülhetnek. Hogyan látod, mi kell a hosszú távú sikerhez?
Azt szoktam mondani, hogy lehet valakinek bármilyen hangja, ha nincsenek jó saját dalai, akkor soha nem lesz igazán sztár. Az, hogy elénekli valaki az én dalaimat, az nagyon szép, de saját dallal lehet igazán befutni. Az én dalaim kibírták az időt, mert amiket énekeltem, nem kötődtek annyira egy korszakhoz, jó a szövegük. Amit el lehet énekelni egy szál zongorával, azok a dalok túlélik a megpróbáltatásokat. A zene is egy olyan bűvölet, amit megunni nem lehet. Egy fontos eleme az életünknek a zene, nagyszerű filmzenéink is vannak, emlékezzünk csak Ennio Morricone zenéire. A Titanic vagy a Volt egyszer egy vadnyugat zenéje például mennyire tartósította a filmek sikerét?
Európa összes országában felléptél már, sőt más kontinenseken is, van különbség a külföldi és a magyar közönség között?
Annak idején Írországban a fesztiválon a „Nálad lenni újra jó lenne” című dallal nyertem – akkor majdnem minden zenész ezt énekelte, bár a szövegét nem tudták, de dúdolták. Ez egy híd az emberek között, mint a sport is, én például nagyon tapsolok az atlétikai világbajnokságnak, mert ezáltal megismerik Magyarországot, megszeretik, és a jó hírünket fogják vinni, az biztos. Én azt szeretném, ha lenne nálunk olimpia is.
Több száz dal közül nehéz összeválogatni egy koncertnek a repertoárját?
A legnehezebb. Szabadtéren tempósabb dalokat szeretek énekelni, ugyanakkor a közönség szereti a romantikus, lassú dalokat is, így ezeket sem kihagyni. A legnehezebb 500 dalból összeállítani egy műsort, mert mindig az a kérdés, hogy mit hagyjunk ki? Az első negyed óra egyébként mindig ismerkedésből áll, de van, amikor a közönség állítja össze, mert megkeresnek írásban, és elmondják, mit szeretnének hallani.
