Idén lett 40 éves a kultikus The Cure zenekar Japanese Whispers (japán suttogás) albuma. A helyiekből álló Cure Tribute zenekar miniturné keretében ünnepli meg ezt az évfordulót. Magyarország egyetlen Cure tribute zenekarából Kisduda Árpád énekessel és Baumgartner Sándor basszusgitárossal beszélgettem, a new wave, post-punk és synth-pop stílusokat vegyítő Cure hangzásról és életérzésről.
Az alterrock zene kedvelőinek biztosan nem kell titeket bemutatni, hiszen valamelyik fesztiválon valószínűleg már találkoztak veletek, de meséljetek kicsit, hogy mióta léteztek ti mint Cure feldolgozásokat előadó tribute zenekar?
Kisduda Árpád: 2001-re nyúlik vissza ez a történet. Ágai Péterrel, Ágai Ferenccel, Rajna Szilárddal és Barta Zoltánnal kezdtük el. Én akkor még csak billentyűztem és csupán önmagunk szórakoztatása volt a cél. Az első koncertünk annyira nagy sikert aratott, hogy ebben a tagfelállásban 4 évig koncerteztünk. A jelenlegi felállás 2007 óta működik, hamarosan a dobgépet élő dobosra cseréltük, 2011-ben pedig csatlakozott hozzánk a jelenlegi dobosunk Hary Attila, így alkotjuk hárman a zenekart.
Sanyi, te hogyan tudod hozni a Simon Gallup-féle alapot?
Baumgartner Sándor: Próbálom a legautentikusabban. A 80-as évek hangzása mindig is közel állt hozzám, és a basszusgitár hangzásban is erre törekszem, hogy ezt a legjobban átadjam. A zenekarban fontos szerepe van a basszusgitár hangzásnak, kórusos, flangeres effektekkel, jól harmonizálva a dobbal hozza azt az alapot, amit kell.
– Mit jelent nektek a Cure hangzás és életérzés?
Kisduda Árpád: Hát semmiképpen sem az érvagdosást, mint ahogyan ezt a 80-as évek végén be akarták bizonyítani. Ez egy őszinte kifejezési mód, ami nyilván extrém, nem zárkózik el a lelki mélységektől, ki meri mondani, hogy szomorú, és nem érzi feltétlenül minden szituációban jól magát, de belemegy a mélyebb romantikába, az elvontabb dolgokba is amikor szimbolikus szövegvilágot használ. Nekem meghatározó volt az életemben a zenei sokszínűsége miatt.
Tavaly a Pornography album ünnepelte a 40. évfordulóját, amit a rajongók és a kritikusok is az egyik legsötétebb albumnak tekintettek. Ti, hogyan látjátok ezzel az albummal is turnéztatok, milyen volt a fogadtatása? És szerintetek milyen ez az album?
Kisduda Árpád: Ebben az albumban erőteljesebb dobhangzás ütötte fel a fejét, mondhatni arcba mászó gitárhangzás jellemző rá és a szövegek is jóval durvább üzenettel bírtak mint ezelőtt. A Pornography cím inkább léleksztriptízt jelent amiben Robert Smith ki meri mutatni azt a nagyon szomorú, kiszolgáltatott, félő énjét. A hangzással is éjjel-nappal kísérletezett. Nekünk az a mániánk, hogy szeretünk albumokat felénekelni elejétől a végéig. Így megcsináltuk ezt a Disintegration, a Kiss Me, Kiss Me, The head on the door, Seventeen Seconds, Faith és a Pornography albumokkal is. Amikor tavaly az album 40. évfordulóján ezt előadtuk, azért maradt hiányérzet a rajongókban, mert nem hallották a sikerdalokat. Úgy próbáltuk ezt megoldani, hogy a kedvenc slágeres dalokat benne hagytuk a programban, viszont a koncertprogram törzsét az aktuálisan évfordulós album dalai teszik ki.
Az idén kerek évfordulós Japanese whispers albumról és a hozzá kapcsolódó turnéról is ejtsük néhány szót, merre voltatok, és hol zárjátok ezt a turnét?
Kisduda Árpád: Ez az album jobban megviselt minket, mert szintipop a nagyobb része és nagyon sok effektezésre van szükség. A hangszínek elég kacifántosak, izzadunk is vele sokat de maga a Cure sem ad elő több dalt élőben,az album színpadra állítása így nekünk is kihívást jelent. A Tribute maratonnal kezdtük a turnét Budapesten július 21-én, majd Szegeden, a Törpe-Tetőn folytattunk, ahol már tavaly is nagyon sikeres koncertet adtunk. Kellemesen meglepett minket az ottani hozzáállás.
Baumgartner Sándor: Szeged a szívünkhöz közel álló város és ott is van egy törzsközönség aki akár több száz kilométert utazva is visszavár minket.
Kisduda Árpád: A turnét pedig a Zaj fesztivál zárónapján, szombaton fogjuk befejezni, augusztus 19-én. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy már évek óta mi zárhatjuk a fesztivált.
Nektek mit adott az életetekhez a Cure életérzés és a zenélés?
Kisduda Árpád: Ezen a zenekaron nőttem fel a Depeche Mode mellett, így engem a Cure énekelni és a zenei hangszerelésre tanított meg. Mindezek mellett pedig arra, hogy merjem kimondani az érzéseimet még akkor is, ha azok nem jók.
Baumgartner Sándor: Nekem a legmeghatározóbb zenei inspiráció volt. Valamint az érzelmek őszinte megélésére és kifejezésére tanított. Nagy összetartás van közöttünk hiszen 16 éve zenélünk együtt, és ez már hosszabb, mint egy párkapcsolat.
